Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
A város vezetése
napkor van a választás. Ez a nap különben igen kedvelt volt a városokban, mert ugyanekkor volt a restauratio Pozsony, Sopron, Kőszeg, Szakolca, Szentgyörgy, Buda, Pest, Esztergom, Szeged, Győr, Komárom és Újvidék városokban. 182 A szavazás módját az 1765. évi kamarai rendelet szabályozta: egy fehér és egy fekete golyóval kellett, titkosan szavazni (vagyis a három jelölt számára felállított három urnába bedobni). Ezektől az évektől kezdve a kamara szigorúan megkövetelte a tisztújítási jelentésekhez csatolandó mellékletek (pénztári számadások, újonnan felvett polgárok jegyzéke, fizetési jegyzék, tanácsosok névsora stb.) beküldését. 183 1776 áprilisában a belső, a külső tanács és a választott község a 29— 30-ra kitűzött választást május 6—7-re halasztotta. Az 1778. áprilisi választás során először a választott községben megürült helyeket töltötték be, egy-egy helyre három jelöltet állítva. Ezt követte a belső tanács kiegészítése, majd a főbíró megválasztása. m Az utolsó választás, II. József korában, 1782 áprilisában volt. A választás a belső, a külső tanács és a választott község dolga volt. 1784 októberében érkezett meg a helytartótanács leirata: a restauratióhoz helytartótanácsi engedély szükséges. Ez vezette be az 1785 áprilisi helytartótanácsi, a közigazgatás átszervezéséről szóló rendeletet. Eszerint a választást el kellett halasztani. Szeptembertől azután a várost a megyei főispán hatósága alá rendelték. A novemberi rendelet úgy intézkedett, hogy „a tisztújítást nem időszakosan, hanem szükség szerint (pro ratione) kell tartani, amikor a kerületi főbiztos jónak tartja", 18 " Nem lehetett azonban sokáig várni a megürült kamarási állás betöltésével, ezért ennek választását az alispán 1786 szeptemberében elrendelte. A tanács a funkcióra három jelöltet állított, akiket jóváhagyásra a királyi biztoshoz terjesztett fel. A választás az eddigi módon, történt, vagyis a belső, a külső tanács és a választott község szavazott. Az újonnan megválasztott kamarás azonban nem egész egy éven belül lemondott, mivel addig a választott község „nevezte ki". A főispán erre úgy rendelkezett, hogy a jelöltek felsőbb jóváhagyása után, a választott község válassza a kamarást. 180 1787 szeptemberében, „mivel az új rendszer szerint a kerületi főispán nevezi ki a tanácsosokat és a tisztviselőket" a bíró és a belső tanácsosok a főispán kezébe tették le a hivatalukat. A főispán új személyi státust nevezett ki, akik közül az újak előtte tettek esküt. 1788 januárjában az alispán felszólította a várost: „tegyen javaslatot, készítsen tervezetet, hogy szokás szerint a megürült városi állásokba kikelj akar felvenni". Áprilisban a főispán újból a saját utasítását ismételte meg: ő. jelöl három alkalmas személyt, akik közül a választott község (négy évre) választ. Kilátásba helyezte egyúttal „a formális választást", amikor az 1787-ben per resolutionem állított bírót megválasztották. 187 1788 szeptemberében közölte a főispán a tanáccsal a legfőbb döntést a városi tisztújításról. Eszerint az addigi restauratio megszűnik, a bíró és a polgármester nem lesz alávetve a cserének (mutatio). A megürült helyeket ezután is a választott község tölti be, választás útján. A jelölés a tanács joga. A bíró, a polgármester, a jegyző, az ügyész, a számadó és az írnok jelölését a kerületi biztos hagyja jóvá. A tanácsosi állásokra a főispán jelölése mellett a község választ. A pénztárkezelőket, ellenőröket
