Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

A város vezetése

már hat éve viselte a hivatalát, újból megválasztották. Két év múlva azonban, amikor beteg lett, a tanács határozatilag mondta ki, hogy „két évnél tovább nem maradhat a bíró a hivatalában".

1

'

4 Az 1741. évi választáson a bírói hivatalra három jelöltet állítottak. Ekkor találkozunk először három szavazatszedővel (jegyző, tanácsnok, szószóló).

175 1747-ben a kamara leiratban közölte a várossal, hogy „az idén nem kell választás, minden marad a régiben". A restauratiora két év múlva került sor, de ekkor is „minden maradt a régiben új tag nincs". A választásban a fertálymesterek is részt vettek. 1750-ben a tisztújítási mandátum elrendelte, hogy azok a tanácsnokok, akik más funkciót is viselnek, arról mondjanak le. A fehérvári tanácsban három ilyen volt: az egyik kórházi pénztárfelügyelő, a második kamarás, a harmadik egyházi pénztárfelügyelő.

176 Az 1752. évi tisztújításkor ügyelni kellett arra, hogy írás- és jogtudó személyeket jelöljenek a tanácsnoki helyekre (habár a város tagadta, hogy a tanácsban csak három-négy írástudó lene, mint ahogy azt egy, a kamarához intézett, névtelen beadvány állította). A két üres tanácsnoki helyre ekkor egy külső tanácsost és Fejér megye esküdtjét választották. Addigi funkciójukat mindketten letették. A választást a belső tanács „közölte" a polgársággal. Nagy János bíró „emberi gyengeségre hivatkozva", tette le hivatalát. Többségi szavazattal választották meg az új bírót: Viczenty Ferenc Pétert}

77 Ez a választás nem nyerte el a kamara tetszését: kifogást emelt az ellen, hogy nem volt minden tanácsosi helyre három-három jelölt, és nem az egész választott község vett részt a bíróválasztásban. Ezért 1753ban báró Vajay László királyi biztos jelenlétében — új választást tartottak.

178 1754-ben újabb, a szokásos kétévenkénti, ezúttal királyi biztos nélküli választásra jött parancs az uralkodótól. A tanács azonban ennek ellenére úgy döntött hogy „mivel csak két évenként tartanak választást, egyhangúlag megerősítik a bírót a hivatalában. Minden maradjon az eddigi állapotban".

179 Az 1755. évi választáson, a kamara normája szerint, minden funkcióra három-három jelöltet állítottak, akik közül többségi szavazattal választottak. 1759-ben uralkodói leirat figyelmeztette Fehérvárt: tartsa be az előírásokat, és évi számadásait év vége után három hónapon, negyedévi számadásait egy hónapon belül terjessze fel, mert különben nemcsak a bíró és a jegyző fizetését függesztik fel, hanem a tisztújításra, sem kapnak engedélyt.

180 1761-ben már tudatosan hagyták ki az egész polgárságot a választásból. Két évvel később a tanács „szokásnak" nevezi ugyan, hogy a választott község választ, de ezt csak azzal a fenntartással engedi, hogy „az a jövőben is a magistratus joga". Ebben az évben egy olyan tanácsost is megválasztottak, akinek polgárjoga sem volt (illetve csak a választás után nyerte el). A választás után a tanács megállapította, hogy „a szószóló megérdemelt volna egy belső vagy külső tanácsosi helyet. Mivel azonban erre nem volt lehetőség első, adandó alkalommal számításba kerül".

181 A kamara 1764-ben kért a városoktól jelentést a restauratio szokásos időpontjáról. Székesfehérvár jelentette, hogy kétévente, Szent György FMTJE 6 81