Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

A város csinosítása

Köztisztaság Városaink viszonylag korán foglalkoztak köztisztasági kérdésekkel. Kismarton város 1601-ben megtiltotta, hogy a kútnál és a házak előtt súroljanak és mossanak. Ruszt 1695-ben rendelte el, hogy ,,a vizet nem az utcára, hanem az emésztőgödörbe kell ereszteni". Sopron tanácsa a tisztaságban minden betegség megelőzését látta.

m Fehérvár 1710-ben figyel fel először a köztisztaságra. Ebben az évben a fertálymesterek házról házra járva hirdették ki, hogy „mindenki tartsa a házát és az utcát tisztán, semmit se öntsenek ki az utcára". Két évvel később, decemberben, pedig arról hoztak határozatot, hogy „mihelyt az időjárás megengedi az utcákat tisztítani kell".

Jüa 6 forint büntetéssel fenyegette a város 1765. évi határozata azokat, akik szemetet, ganét, pernyét az utcára vetettek, és nem az udvaron ásott gödörbe tették (a feljelentő a büntetésből 50 dénárt kapott). Ugyanabban az évben azt is kimondták, hogy „a tanács gondoskodik a város tisztaságáról". A rendeletet azonban nem tartották meg, mert négy évvel később a polgárok amiatt panaszkodtak, hogy a mesteremberek a moslékjukat, csávájukat és festéküket — csatorna hiányában —> az utcára öntik, „amivel egészségtelen bűzt és sárt okoznak". A tanács ezt most már 12 forint büntetés terhe mellett tiltotta meg.

106 1786-ban a tanácsnak jelentették, hogy a kerttulajdonosok a gazt a csatornába dobálták, amivel a víz folyását eltorlaszolták. Ezt éppen úgy megtiltották, minthogy a lakosok a házuk előtti gödröket trágyával töltsék fel, „ami árt a jó levegőnek".

107 1789-ben fejenként 12 krajcárért, 12 napszámos tisztogatta a Belvárost. 1788—89-ben 139, 1789—90-ben 232, 1790—91-ben 258 és 1791— 92-ben 447 forintot adott ki a város a Belváros tisztogatására.

108 1788-ban a tanács, „legfőbb ideje a város tisztaságáról gondoskodni" jelszóval, arra gondolt, hogy a köztisztaságot bérbe adja. Ezért Győr városhoz fordult felvilágosításért, ahol ezt már korábban megtették. A válasz szerint a köztisztaságot 1200 forintért adták bérbe, a pénzt a kamarási hivatal fizette. A fehérvári licitatio maleficiorum-ra 1791-ben került sor: évi 844 forintért Kiss József kapta meg. Az utak tisztogatását — és a vele járó útjavítást — 1793-ig végezte, amikor is lemondott a bérletről, 1794től a város a köztisztaságot újból a saját kezelésébe vette.

1110 Azonban mindez nem sokat használt. Számtalan tanácsi határozattal, intéssel, figyelmeztetéssel találkozunk, amiért az újabb és újabb nemzedékek a szemetet, trágyát az utcára hányták, a piszkos vizet kiöntötték, a sertéseket nem zárták be, a pöcegödröt a csatornába vezették, a szemetet a partjára hordták. A tanács arra igyekezett rávenni a lakosokat, hogy az udvarukon ásott gödörbe rakják a szemetet."

0 1803-ban merült fel először a szemétkihordás gondolata. Ebben az évben hirdette ki a tanács, hogy a Belvárosban a szemetet egy megadott helyre kell szállítani, ahonnan a város kocsija hetente egyszer elviszi. 1809-ben arról olvashatunk, hogy a városi napszámosok — borravalóért •— a Belvárosban összegyűjtött sarat, a város fuvarjával, a kertekbe vitték.

111 A rendszeres szemétkihordásról 1825-től beszélhetünk, amikor a város egy kocsit fogadott. A lakossággal nyomtatott hirdetményen tudatták, hogy „egy nagy, deszkázott oldalú kocsival minden szerdán és szombaton