Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

Egészségügy

a betegek elkülönítése és a Belvárosnak a külvárosoktól való teljes el­zárása.' 1 ' A járványra való tekintettel a tanács egy halottvivőt, négy sírásót, két ápolónőt és két halotti kocsihúzót vett fel. Egy, a Budai kapun kívül — a Sáncban — lévő majort vesztegzár céljára jelöltek ki. Mindez 1711 márciusáig állt fenn. A városban a járvány 258 áldozatot követelt. 118 A korszak egyik legnagyobb járványa 1739-ben sújtotta a várost. A pestisjárvány azzal indult, hogy 1738. december 10-én a tanács kórház és vesztegzár céljára házakat jelölt ki; majd 19-én jelentették, hogy ,,a vá­rost a járvány elkerülte, semmit sem éreztek belőle". A járványos időkre való tekintettel az őrséget két-két, összesen 8 fő látta el, és a tanács szabad passzust nem adott ki. 11:1 1739 augusztusában a tanács amiatt panaszkodik bécsi ügyvivőjéhez írott ]eveiében, hogy ,,a járvány miatt lezárt utakból kifolyólag a város el van vágva a többi megyéktől. A nagy hőség miatt a fü kiszáradt, az álla­tok elpusztulnak," ezért kérték a kisbéri, móri, csákberényi, magyaralmási és sáregresi út megnyitását. 1­0 Az első néhány haláleset 1739 augusztusában történt; a tanács depu­tatiot menesztett a holttestek megtekintésére. A küldöttek csak a kerítésen át lestek be, de még így is meg tudták állapítani, hogy a holttesteken lencse nagyságú fekete foltok voltak. Ezt követően a város felvett egy felcserlegényt és négy betegápolót, havi 4 forint (járvány esetén 10 forint) fizetéssel. ,,Az ismeretlen betegség megállapítására" egy fürdőst is alkal­maztak. A járványgyanús családokat — vesztegzárként — a szőlőkbe köl­töztették ki. 121 1739 szeptemberében a városi írnokot a városi kancellárián pestises állapotban találták, majd a kórházba szállítás után meghalt. Ezért a tanács­üléseket nem a városházán, hanem a bíró házában tartották. 122 ' Ez nem akadályozta meg a tanácsot abban, hogy szeptember 25-én kiossza a szüret-cédulákat és szabályozza a szüretelők bérét. A tized meg­vétele után a borokat a gazdáknak a szőlőben kellett hagyni. Egyéb gazda­sági tevékenységükben a polgárok nagymértékben akadályozva voltak. így a fa- és élelmiszerfelhozatal elmaradása drágulást eredményezett. A gaz­dák be akarták hordani a pusztán lekaszált szénát, de az egészségügyi kormánybiztos, Esterházy János, ezt megtiltotta. A külvárosiaknak viszont annyit megengedett, hogy mindenki egyszer az erdőkbe menjen fáért. 123 A járvány alatt a papi szolgálatot a ferencesek és a karmeliták látták el. Az ő és a felcserek számára nem talált a város szakácsnőt, ezért a börtönből egy házasságtörésért elítélt nőt engedtek ki ebből a célból. 12 ' 4 A járvány múltával a fertőzött házakat először megpróbálták füstölés­sel megtisztítani, de ha ez nem ment, az egész házat felégették. A kárt a város a tulajdonosoknak megfizette. A városi kancelláriát szintén kifüstöl­ték. Innen azonban a járvány alatt elveszett (a csőszpénz fejében az írnok által összeszedett) 170 forint. Ezért a füstölést végzőket bebörtönözték. Az elégetett ruhákért, holmikért ugyancsak kártérítés járt. 12 ° 1740-ben már Parraghy János az egészségügyi kormánybiztos, aki a zárlatot január 16-án feloldotta. Ettől a naptól kezdve nem volt több „mérges nyavala" a városban. A borbélyok, sírásók és füstölők azonban továbbra is zárlat alatt maradtak. A tanács felmérése szerint 1739-ben 78

Next

/
Thumbnails
Contents