Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

Egészségügy

„jó magaviselet esetén fizetés is kap". Még abban az évben felszólították, hogy kérjen polgárjogot, ha mesterségét folytatni akarja.

55 1718-ban már Besenecker Sebestyén a patikus; ebben az évben kárpótlást kap a beszállásolás miatt. 1720-ban — miután házat vett — polgárjogot nyert. 1727-ben Puell, 1730—1736 között Méhely Menyhért gyógyszerészt említi a városi jegyzőkönyv. Ez utóbbi 1730-ban kapott polgárjogot, két évvel később pedig 300 forintot kötelezvényre a kamarási pénztárból, a patika rendbehozatalára.

5

" Erre már csak azért is szükség volt, mert a helytartótanács igen korán, 1728 januárjában elrendelte, hogy „a patikát ellenőrizni, vizsgálni kell". Az első vizsgálatokat, a helybeli seborvos és tanácsosok jelenlétében, a győri városi orvos végezte."'

7 1736-ban jelent meg Mehler János gyógyszerész, aki ebben az évben 6% kamatra 200 forintot kapott a kamarási pénztárból. A következő évben a porció hátralékát azzal engedte el a tanács, „hogy a gyógyszereket ne értékelje túl" (vagyis ne adja túl drágán). 1737-ben Mehler panaszára megtiltották, hogy a fűszerkereskedő gyógyszereket áruljon és elrendelték, hogy az orvosok, borbélyok, fürdősök mind nála szerezzék be a gyógyszereket. Kötelezték viszont, hogy ő vagy a segédje, mindig készenlétben álljon. Ekkor két tanácsos ellenőrizte a patikát. 1739-ben — „tekintettel a járványos időkre" — elengedték Mehler porcióját és háziadóját, de „segítőkésznek kell lennie". Mehlernek városon kívüli kapcsolatai is voltak; Eylenschenk bécsi cs. kir. tábori gyógyszerész és a budai tábori gyógyszerész 500 forintot követelt tőle a szállított gyógyszerekért/ 1741-ben a tanács megállapította, hogy a katonai parancsnoknál „egy kóbor luteránus gyógyszerész tartózkodik, aki a városban is tevékenykedik, a borbélyok és fürdősök kárára. Mivel a parancsnok nem hajlandó elküldeni, 24 forint büntetés terhe mellett tilos tőle pénzért vagy ingyen gyógyszert elfogadni".

50 Mehler végrendeletét 1745-ben hirdették ki. A patikát előbb a budai ágostonrend szándékozta megvenni. A város novemberben a priort 14 napon belüli nyilatkozattételre szólította fel; és miután nem nyilatkozott, az özvegy a patikát a jezsuitáknak adta el. Az átadás 1746 januárjában történt. A patika alapítólevelében kötelezték a rendet, hogy orvosságot, személyi megkülönböztetés nélkül, mindenkinek adjon; ár tekintetében a bécsi normát tartsa be; minden időben — járványkor is — szolgáltasson gyógyszert és tegye lehetővé, hogy polgári ellenőr is vizitálhassa a patikát. A tanács viszont kötelezte magát, hogy „másik patika nem lesz a városban'.' Ez később sok vita forrása lett.

00 A jezsuita patikát — amelynek a város csak a beszállásolás, de nem a hadiadó alóli mentességet adott — a tanács igen szorgalmasan ellenőrizte, ahogy arra különben a helytartótanács 1750 májusi leirata is felhívta. Ebben az évben Johann Perdoni budai patikust kérték fel erre, „mivel a tanács nem tudja megcsinálni". 1752-ben a helytartótanács újból felhívta a figyelmet a patikavizitációra, illetve erről jelentés készítésére. A tanács két belső tanácsosból, a városi orvosból és seborvosból bizottságot állított össze, amely azután szorgalmasan küldte jelentéseit a helytartótanácshoz. 1768-ban a városi orvos maga végezte el az ellenőrzést.

01 A jelentésekből kitűnik, hogy Mehler patikus és özvegye nagyon rossz állapotban adta át a patikát a jezsuitáknak. Utalnak a jelentések a rend-