Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

Egyházak - Zsidók

1836-ban beengedett, fentebb említett zsidóknak bírói tiltó és tilalmazó levelet küldött, amiért a tanács a főügyész hivatalától való felfüggesztését mérlegelte. Linzer Vilmos főügyész azonban tovább ment: 1837 novemberében ellentmondó levelet nyújtott be a tanácsnál a határozat ellen, amit többségi szavazattal elutasítottak.

277 A, korszak végén, 1847-ben telepedhetett meg és kapott árulási engedélyt a városban Aspicz Ignác csőszi szivargyártó izraelita. 1848-ban Krausz Farkas bárándi izraelita kap letelepedést és engedélyt az épületfával való kereskedésre. 1848 februárjában tagadta meg a tanács Baumgartner Lázár, kitanult szabómestertől az iparűzési jogot, mert nem a városhoz, hanem a helytartótanácshoz adta be a kérelmét, „vagyis mellőzte a helyhatósági intézkedést".

278 A zsidó hitközség az 1830-as évektől kezdve figyelhető meg. 1833ban a vármegyei zsidóság a városban akart gyülekezetet tartani, amit a tanács megtiltott. A gyűlést végül is Szüts Lajos alispán közbenjárására azzal az indokkal engedték meg, hogy „a türelmi váltságról, mint királyi adóról lesz szó. Hogy erre nézve ne legyen gátlás, nem ellenzik, de minden óvást fenntartanak".70 A tanács 1841-ben temetőt jelölt ki a zsidók részére a Lovasberényi út mellett, az első téglás-lakás és a búzaföldek között. A következő évben Weinberger Mihály lovasberényi sakter kért letelepedési engedélyt. A tanács válasza: „Mint az itt lakó izraelita vallású személyek szertartásaihoz szükséges személynek, az itt lakhatás és a szarvasmarháknak saktérozása a mészárosoknál megengedtetik".

280 1843-ban már városi biztosa is van a zsidó községnek, Boros Imre kapitány személyében. A község elöljáróját — az izraelita közönség által állított három jelölt közül — ő választotta (1843-ban pl. Baumgartner Ignácot). A városban lakó zsidók évi rendes adóját községük elöljárói jelenlétében határozták meg. 1346-ban a tanács által jelöltek közül a közönség választotta az „elöljárót vallásos ügyekben" (Goldschmidt Ignácot)™ 1846-ban a tanács és a választott község engedélyezte, hogy a zsidó község egy házat vegyen, imaház, iskola, fürdő, rabbi-, tanító- és sakterlakás céljára. De a házzal járó polgári jogokat nem gyakorolhatták/

2