Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

Egyházak - Görögkeletiek

gedélyt, amire — a gazdag kereskedőkre való tekintettel, a tanácsnokok egyik része hajlott is. Ezt azonban meg nem várva, a görögkeleti parochus gróf Esterházy Ferenc főispánhoz fordult, aki a városbírót „felfüggesztette" (erre különben nem volt joga). A dolog vége az lett, hogy a haditanács döntése alapján a templomot a régi terjedelemben, de szilárd anyagból újjáépítették.

241 Efölött azonban a város nem tért napirendre. 1756-ban, amikor 76 görög lakos — adakozásból összegyűlt 1300 forintból — tornyot akart építeni, a város a plébános kérésére ezt megakadályozta. A görögök erre a helytartótanácshoz fordultak, amely megkérdezte a várost: milyen alapon akadályozza a toronyépítést? A tanács válasza: „A Rác-külvárosban lakó görögök nagyrészt a Rákóczi-forradalomhoz húztak".*

2 Beleszólt a város a görögök temetési szokásaiba is: megtiltotta az ebből az alkalomból szokásos vendégeskedést. A temető a Sárréten volt, ahol 1788-ban a város utat csinált/

3 Pénztára a görögkeleti templomnak is volt, amely — hasonlóan a fentebb ismertetett egyházi pénztárakhoz — hitelügyleteket folytatott. 1815-ben pl. a tartozások könyvébe 1600 forint értékű kötelezvényt vezettek be a pénztár javára. 1832-ben a „görög náció szegények-kasszájából" 800, a görög anyaszentegyház kasszájából 485 forintot tábláztak be. A pénztárból közös kiadásokat is fedeztek. 1844-ben a pénztár fizette a fehérvári görögök hozzájárulását a karlovicai metropolita, választási költségeihez.

2114 A pénztár kezelői számadási kötelezettséggel tartoztak a városnak. A felügyeletet általában a tanács részéről kinevezett biztos látta el. A város által ellenőrzött számadások —( az észrevételekkel és információkkal együtt — ezután a főespereshez kerültek, „megbírálás" céljából. 1844ben a budai görögkeleti szentszék utasította a fehérvári egyházközséget: a számadásokat ne a tanácshoz, hanem közvetlenül hozzá küldje be. A tanács, tudomást szerezvén erről, tiltakozott ellene.

345 A tanács — rendszerint kinevezés útján — biztosokat állított a görögkeleti egyház felügyeletére is. 1792-ben Khorherr Domokos, „az illír nemzet biztosa" hirdette ki a kalendáriumból a fentebb említett körlevelet. Ugyancsak ő hirdette ki, hogy tartózkodjanak a felfüggesztett pópáktól. A biztos ellenőrizte az alapítványokat, a hagyatékokat és a hagyományokat, ő terjesztette fel — 1800-tól kezdődően — félévenként az ezekre vonatkozó táblázatokat. Volt a biztosnak adószedői feladata is: 1806-ban Khorherr Domokos szedte be — felsőbb rendeletre — a 29 görögkeleti ház utáni 6 forint 93 dénárt. A pénzt a városi perceptor a kamara pénztárába fizettette be/'

G 1811-ben Hell György városi kapitány, 1828-ban Say György bíró, a commissarius. 1843-ben a követté választott Say helyébe Haáder Pál főbírót tették, „mivel ez mindig az elnökséggel van összekötve". Ö sem maradt sokáig: utódja még abban az évben Niczky János főbíró lett.

247 FMTÉ 24 369