Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
Egyházak - Protestánsok
C) PROTESTÁNSOK A városi kiváltságlevél csak a római katolikusok letelepedését engedte meg, ennek ellenére már egészen korán megjelennek a protestánsok is a városban. 1702-ben egy református lelkész kísérelte meg a szolgálatot. Elfogták és két hónapig börtönben tartották. 1704-ben is bujkált egy pap a városban. Miután felfedezték, a tanács kiutasította.-* 8 Hogy voltak a városban reformátusok, azt kétségtelenül bizonyítja, hogy 1741-ben két személy, a katolikus hitre áttérésért 1—3 forint alamizsnát kapott a várostól, „boldogulására"/'" Az 1780-as évektől azt a rendelkezést, hogy 100 főn felül a protestánsok tarthattak prédikátort, a tanács úgy értelmezte, hogy ebbe nem számította bele a napszámosokat, szolgákat, kézműveslegényeket, hanem csak a házzal, állandó iparral rendelkező házaspárokat.'-'" 1801-ben a helvét és az ágostai hitvallású szűcslegények tettek panaszt, amiért büntetés terhe mellett katolikus egyházi gyakorlatra kényszerítették őket. A tanács ezt közölte a szűcscéhvei. 1831-ben erősítette meg a helytartótanács azt a korábbi rendeletet, amely szerint Szent István király ünnepét a reformátusok is kötelesek voltak megülni. E napon nem is lehetett dolgozni. Ezt a kapitányi hivatal ellenőrizte. Azt azonban elérték a protestánsok, hogy stólát nem kellett fizetniük, ezt az adójukból is törölték. 251 1818-ban a canonica visitatio azt állapította meg, hogy ,,a külvárosokban egy református ember van, aki a gyerekeket tanítja". A plébános kívánságára a kapitányi hivatal „nyomozást" kezdett. Ez sok eredménynyel nem járt, mert 1834-ben a helyettes bíró, egy tanácsnok és a főjegyző még mindig folytatták a vizsgálatot: hogyan telepedett meg a reformátusok papja a városban? 252 1827-ben a város azt jelentette a helytartótanácsnak — amikor a miskolci református egyház javára kellett volna segedelmet adni —hogy „a városban református vallású közönség nem lévén, kéregetést tartani nem lehet". Annál furcsább ez a közlés, mivel ugyanabban az évben a református vallású lakosok telket kértek a várostól, templom, iskola és lelkészlak céljára; az 1790:26. tc. 2. szakaszára hivatkozva. A tanács által kiküldött bizottság megkérdezte az „atyafiakat": mennyi pénzük van erre a célra és az épületek fenntartására. A válasz kielégíthette a tanácsot, mert — amint az már szokásos volt — egy téglaégető kemencét és hozzávaló földet bocsátott a templomépítés céljára, valamint engedélyezte a kőfejtést. 253 Az alapkövet, városi küldöttség jelenlétében, 1836. május 30-án tették le. A tervet, „a fennálló szépítészeti rendszabások értelmében", egy tanácsnok és a telekkönyvvezető a helyszínen ellenőrizte, illetve hagyta jóvá. 1837-ben a református közönség a várostól téglát vett, 1000 darabját 1 forint 30 krajcárért. 1847-ben ingyen megkapták a városháza padlásán lévő órát (ezt a görögkeletiek is kérték) . 2o ' b 1824-ben a református lakosok temető kijelöléséért folyamodtak a városhoz. A tanács — a plébános urak véleménye alapján — a kérést elutasította, „mivel eddig is kaptak helyet a katolikus hívek között és ezután is kapnak". Ugyanabból az évből kelt a helytartótanács leirata,
