Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
Társadalom - Nemesek
te, : hogy a bort nem ő, hanem zsellére méri, így ő nem sérti meg a város jogát. A magistratus ezt nem akceptálta: egy írnokot küldtek ki a tilalom érvényesítésére. 3,1 1832-ben a helytartótanács az eladásra behozott borok után mérsékelt fizetés alá vonást, míg a saját használatra behozott után mentességet rendelt el. 3 '' A városban lakó nemesek nemcsak bort, hanem a városi regálékat károsító egyéb dolgokat is behoztak: így pl. 1813-ban téglát és követ. A tanács felhívta a nemeseket, hogy ezt csak saját uradalmukból és csak saját szükségletükre tehetik. 1821-ben Ybl Miklós polgár, a vásári jövedelmek bérlője amiatt tett panaszt a tanácsnál, hogy a nemesek a vásárok alkalmával behajtott állataik után nem voltak hajlandók, kövezetvámot fizetni. A tanács ekkor kinyilvánította, hogy nemes személyek sohasem fizettek flastromvámot és helypénzt is csak akkor, ha kereskedésre vett marhákat árultak. 35 Ez utóbbi, a helypénz kérdése nem ilyen egyértelmű és ezért állandó vita forrása volt. 1828-ban a megye írt át a városhoz, amiért a nemes személyektől helypénzt követelt. Kilátásba helyezték, hogy egy főszolgabírót küldenek a vásári törvényszékre, ezt viszont a város sérelmezte és a megjelenésnek ellent mondott. 30 Ybl József, a vásári jövedelmek bérlője 1830-ban a három évi bérleti díjból 1000 Ft engedményt kért arra hivatkozva, hogy a nemesek nem akarnak helypénzt fizetni. Ugyanezt kérte bérlőtársa Ybl Miklós is. A bérlők megkísérelték megzáiogolni a helypénzt nem fizető nemeseket, mire ezek a tanácsnál tettek panaszt. A magistratus viszont úgy döntött, hogy a zálogba vett bundát csak akkor kapják vissza, ha a helypénzt megfizetik. 37 1848 augusztusában Fehérvár megkereste a szomszédos vármegyéket, hogy amíg a nemesek nem fizetnek helypénzt, addig a polgároktól se követeljenek ilyet. Egyúttal általános orvoslás céljából a belügyminiszterhez fordultak. 38 Nem lehetett a nemes személyeket katonának állítani. 1797-ben a város Katona Mihályt rossz magaviselete miatt katonának adta. Kiderült azonban, hogy az illető nemes, mire a katonaságból elbocsátották, és a városnak másikat kellett helyette állítani. A jegyzői hivatal a helytartótanácshoz írt felterjesztésébe beleírta, hogy Katona hallgatott nemesi származásáról, így a város erről nem tudhatott. Nem vállalták a városban lakó nemesek a városon belüli ,,patroll-állítást" sem. 30 Vonakodtak a városi házakat bíró nemes urak az azokat illető polgári terheket, köztük elsősorbn a katonatartást és a beszállásolást viselni. Emiatt állandó volt a vita és a tiltakozás. A számtalan eset közül csak kettő: 1828-ban nemes Antal János ügyvéd a kapitánynál tett pa-, nászt, amiért távollétében a házához három katonát szállásoltak. Ennek ellent mondott és küldöttség kirendelését kérte. A tanács ezt nem vette figyelembe, sőt utasította a kapitányt, hogy ha a sor rákerül, a jövőben is szállásoljon Antalhoz katonákat/ 10 1829-ben Fejér megye levélben kérte a várost: szüntesse meg a nemesi jogok megsértését. A tanács válasza szerint „a nemesi jussok sértésére soha célzás sem volt — egyszersmind akkor, amidőn a nemesek által bírt polgári házakhoz katonatartás rendeltetik, ez azon tör-
