Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

Egyházak - Görögkeletiek

metélte a korábbi (1732) rendeletét, amely szerint„a görög hiten levőket is a római katolikus ünnepek (különösen a karácsony) megtartására kell szorítani" /"' 1837-ben Bottlik János táblabíró és több görög a csizmadiacéh ellen tett panaszt. Az történt ui., hogy Vukovits János fiát a csizmadiacéh — a vallása miatt — nem akarta inasnak beírni. A tanács határozata: ,,Ai hazai törvények nem gátolják a mesterségek megtanulását vallások különbsége szerint. Ezért a céhbiztos azonnal szegődtesse inasnak a gyereket".

335 Természetes, hogy már a török utáni első időktől fogva görögkeleti lelkészekkel is találkozunk. Szekfű Gyula szerint a fehérvári görögöknek már 1695-ben „püspökük" volt. Kétségtelen azonban, hogy az 1707. évi körmeneten a szerzetesrendek sorát két ortodox pap (Popae 2 rasciani) nyitotta meg. A görögkeletiek különben saját körmenetet tartottak Háromkirályok, Húsvét, Szent Márkus és a templomszentelés napján.

230 A görögkeleti pópák választásáról, a város prezentálás! jogáról nincs szó a forrásokban. Valószínűleg ezt nem is gyakorolta, viszont a beiktatást a tanács végezte. De ettől eltekintve a város kegyúrként viselkedett a görögkeleti egyházzal szemben is. 1810-ben pl. beidézték a „rác kalugyert" és hivatalból felszólították, hogy azt a katolikust, akit áttérített, „sectajukból a katolikus hitre adják vissza. Ha a jövőben is térítenek, nem tűrnek meg rácokat a városban"/

17 1724-ben két rác pap jelent meg a tanács előtt és kijelentette, hogy híveik tizedet csak a saját püspöküknek hajlandók fizetni. A tanács a bejlentést „csak üres szónak" (lahr Wort) tekintette; még határozat hozását sem látta szükségesnek. Az eredmény annyi lett, hogy a pópának néhány évben elengedték a tizedet (és pl. 1745-ben az adót). 1300-ban nem kellett megfizetniök a parochia céljára vásárolt ház után a telekkönyvnek járó keresztpénzt (vagyis forintonként 1 krajcárt). 1806-ban beszedték a tizedet a görögkeleti parochustól is, „mivel a város nem ismer olyan szokást, miszerint az ő terményeiből ne vegyenek tizedet". 1834-ben Malessevits Manó budai főesperes, fehérvári parochus házát nem mentették fel a beszállásolás alól, mivel nem lakott a városban. Mindössze annyi kedvezményt kapott, hogy Szent György napig nem helyeztek senkit se be hozzá.

238 1809-ben a budai görögkeleti püspök hívta meg a város küldöttségét az új parochus beiktatására. A delegáció egy tanácsosból állt. Ugyancsak egy fő, a városi kapitány vett részt a parochus alesperesi beiktatásán (1811). 1821-ben mutatta be Malessevits Manó a tanácsnak káplánját, Popovits Dániel miséző papot, aki a görögkeleti iskolában is tanított. A káplán ezért a városi kamarástól fizetést kapott. Malessevits tekintélyes ember volt: ő vállalt kezességet Ergovits György urbárium gondviselő alkalmazásakor.

239 A görögkeleti lelkészek névsorát Károly János közli. Ezt azzal lehet kiegészíteni, hogy 1844-ben Turiák Dömötör helyettes adminisztrátora Joannovits Gábor volt. 1845-ből ismerjük Haidzsán Péter lelkész nevét, aki jelen volt, amikor a város a „rögtönítélő hatalmat" kihirdette/'

0 A rác templom már az 1720. évi alaprajzon szerepel. Tudjuk, hogy 1733-ban újjá akarták építeni, de a jezsuita plébános megtiltotta. A rácok országos kiváltságaira hivatkozva, püspökük kérte a várostól az en-