Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
Egyházak - Katolikusok
Az 1780-as évektől a városi egyházi számadásokat a helytartótanács vizsgálta felül. 1796-ban kérte a helytartótanács a város 1783—1795. évi számadásait. Libentridt János egyházi pénztárfelügyelő nyújtotta be a nyolc évi számadást, amelyet — a felterjesztés előtt — Khorherr Domokos tanácsos vizsgált felül. A helytartótanács általában helybenhagyta a számadásokat. Ragaszkodni kellett viszont a számadónak az előírt formához, mert különben újból el kellett készítenie a számadást. 200 Az 1800-as évektől az egyházi számadások egyre bonyolultabbá váltak. Nemcsak a templomokról vezettek külön számadásokat, hanem a kápolnákról, szobrokról stb. 1800-ban a főjegyző javasolta: vegyék jegyzőkönyvbe, hogy elmaradás van a sok számadás miatt. 1806-ban vizsgálta felül a tanács a parochia 1804—1805. évi számadását. 1833-ban a Szentháromság kápolna is külön számadást adott; a következő évben az „Ispotály pénztárral" egyesítették. 1840-ben a belvárosi templomon kívül a Szent Sebestyén templom, a Donát kápolna és a Kálvária vezetett külön számadást. 210 A belvárosi plébániatemplom állománya változó; 1740-ben pl. 346 forint, 1750-ben 1184 forint volt. Az 1767—1775 közötti bevétel-kiadásokat az alábbi táblázat mutatja: 2 " 1767 1770 1771. 1775 Bevétel 4027 Ft 1779 Ft 1515 Ft 2880 Ft Kiadás 2033 Ft 1225 Ft 908 Ft 1204 Ft Maradvány 1944 Ft 554 Ft 607 Ft 1676 Ft Az egyházi pénztárnokok vételezték be az adományokat, hagyományokat és egyéb pénzeket, intézték a hitelügyleteket. 1778-ban pl. Kom Lipót adományozott a székesegyháznak 4000 forintot. De ajándékozhattak követelést is az egyháznak: 1767-ben pl. egy 24 forintos kötelezvényt azzal adtak át a plébániatemplomnak, hogy az adós azt napszámban dolgozza le. A plébániatemplom viszonylag korán, 1764-ben megjelenik a városi betáblázási könyvben. Ettől kezdve a városi lakosok egyházi adósságait gyakran tábláztatták be. 212 1799-ben Say József főjegyző vett fel 400 forintot 6%-os kamatra a plébániatemplom pénztárából. 1800-ban Misling Márton kapott 6%-ra •— két kezes aláírásával — ugyancsak 400 forintot. 1804-ben a választott község javasolta a tanácsnak, hogy az egyházi pénztár vegyen fel 4000 forint kölcsönt. A pénz értékéig a polgárok kauciós-leveleket állítottak ki. 1806-ban szintén 6%-ra adtak ki 200—300 forint közötti összegeket; minden esetben a tanácsülés utalványozása alapján. 1821-ben Nagy Boldizsár kanonok kölcsönzött 1000 forintot a pénztárnak, amit örököse kért vissza a várostól. A tanács azonban nem tudta kifizetni („a tornyok építésére ment el a pénz"); a pozsonyi kamarához fordult: a városi pénztárból kifizethető-e a követelés? 1824-ben Ybl Miklós, a plébániatemplom gondviselője jelentette, hogy a kasszában 500 forint van. „Ezt a templomra kellene költeni, de egy fertályesztendő előtt erre nem kerül sor. Ezért ki kell adni kamatra" — javasolta. 213
