Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
Egyházak - Katolikusok
szeg város statútumban szabályozta, hogy „ha szerencsétlen felhők jönnek, a harangozó ideiben harangozzon". 1774 szeptemberében Mericskay özvegye újévig megkapta elhalt férje hivatalát, de bort nem koldulhatott. Az új egyházfinak a templomi ruhák foltozását is feladatává tették. 9 ' 1 Mód József egyházfi 1810-ben — lemondással fenyegetőzve — fizetésemelést kért. A tanács válasza: „A szolgálathoz képest elég jövedelme van. Ha nem elég, lemondását vállalja a tanács". Ugyanezt a választ kapta Christian József, a Szent János templom egyházfia. 1811-ben Mód valóban lemondott, de szolgálatát évente mindig meghosszabbította; 1842ben még mindig ő a belvárosi templom egyházfia. 1820-tól — ostyasütés céljából — évi két öl fát is kapott. 90 A budai külvárosi kápolna melletti egyháziiról 1763 óta vannak adataink. Ekkor Hidegh Szűcs János látta el a kápolna, az oltár, a ruhák tisztántartását, valamint a felhő és körmenet elé harangozást. 1802-ben Gertits Ádám egyházfi tüzelőt kért. Ehelyett fizetését 30 forintra emelték és az egyházgondnokhoz utasították. Hosszabb ideig volt külvárosi egyházfi Polákovit s Mihály. Feladata annyiban bővült, hogy a betakarításnál is segédkezett. 1017-ben még ő volt az egyházfi a Budai külvárosi egyháznál. % A belvárosi templomot nemcsak az egyházfi takarította és díszítette, hanem két asszony is, akiket erre a célra alkalmazott a város. Az egyik Adonyi Panna, aki sok évi szolgálatáért 1728-ban 2 pozsonyi mérő gabonát kapott. 1778-ban Szabó Évát, a székesegyház takarítónőjét, felvették a városi szegényházba. 9 ' A kántor rendszerint az oskolamesterek vagy a muzsikusok közül került ki. Ezért ott szólok róluk. Jezsuiták A felszabadító sereggel együtt vonultak be Székesfehérvárra. Az esztergomi érsek rájuk ruházta a plébánosi jurisdictiokat, Ez az egyházjogi helyzet az 1703. évi privilégiumlevélig maradt fenn. A jezsuiták eleven kapcsolatot tartottak a magistrátussal, a helyőrség vezetőivel és a lakossággal. A rend nem tartozott ugyan a város kegyurasága alá, támogatásért azonban gyakran — és tegyük hozzá: nem hiába — fordult a tanácshoz. 1717-ben pl. évi támogatást kértek, „mert a szegény polgároktól beszedett stóla nem haladja meg a 100 imperialest, amiből nem lehet megélni". A kérés egész a bécsi kamaráig feljutott, amely azt válaszolta, hogy „a két fehérvári apátot kell plébánia létesítésére szorítani". 1726—27ben — elsősorban iskolai célra — évi 150 forintot kaptak a városi pénztárból. A tanács határozata szerint „az üres telken majorságot kell vezetniük és nem házakat építeni". Ekkor Mayer György superior és Miller András magyar jezsuita prédikátor működött a városban. 98 A jezsuita rendház építésének gondolata már 1720-ban felmerült. Ebben az évben a város 5000 téglát adott erre a céla. 1740-ben a tanács deputatiot küldött ki a rendház építésére: Viczenty Ferenc Pétert, Parraghy Jánost és Hatzinger Pál kőművest. A deputatio kijelölte, illetve kimérette, hogy a rendház Rodler Jakab és Bors háza között, egyenes vonalban húzódjék azon a telken, amelyet a városparancsnok még 1689-ben adott a
