Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

Egyházak - Katolikusok

del ki felügyeletre. A püspök kívánta, hogy a város készíttessen az ő számára a prédikációs székkel szemben egy kis oratóriumot, hogy akkor is részt vehessen az istentiszteleten, ha nem maga végzi a szolgálatot. Kívánta ezenkívül, hogy a szentélybe ne járjanak az asszonyok, mivel ott az egyházi személyek helyét foglalják el. Ajánlotta a püspök, hogy a szent képeket és oszlopokat jó karban kell tartani. Kívánta, hogy a nagy oltár rácsaitól tartsák három lépés távolságban a gyerekeket, hogy az áldozók odamehessenek. A város ebből a célból két hajdút állított. Utasították a céhbiztosokat, hogy a céhek a más valláson lévőket ne kényszerítsék vasár- és ünnepnap a plébániatemplomba, mert ez ellenkezik a türelmi törvényekkel.

00 A következő évben, 1818-ban, a felsővárosi plébánia került sorra. A canonica visitation Kisling Máté helyettes bíró, Ródé András helyettes polgármester, egy tanácsos, a jegyző, a szószóló és két választott polgár képviselte a várost. A látogatás jelentőségét mutatja, hogy a városi mozsarakat elsütötték és a mesteremberek zászlóikkal vonultak fel. A látogatás május 12-én volt, a tanács az ott hallottakat már két nappal később megvitatta. A püspök megállapította, hogy a templom isteni szolgálatra díszesen elkészült, de a padlóját csak téglával és nem a szokásos coloniai kövekkel rakták ki. Mivel a templom pénztára azonban már az addigi építkezés miatt is tetemes kiadásokba keveredett, a kövek hordását a felsővárosi gazdák ingyen vállalták. A püspök a hívek buzgóságával elégedett volt. Mégis azt tapasztalta, hogy „reggel a csapházba mennek és magukat ott mutatják". Ezért az isteni szolgálatot elmulasztják, vagy részegen mennek a templomba. A püspök kívánságára a városi kapitány vasár- és ünnepnap, az istentisztelet végéig, megtiltotta a csapszékekben a borozást.

01 Egyházfi, harangozó A becsületes egyházfi hivatalra olyan józan életű személyeket rendeltek, akik komolyan és Isten nevének dicséretére viselték a megbízást. Az első ismert székesfehérvári egyházfi (Dankó István) fizetése 1743-ban 36 forint, 5 mérő búza és 10 mérő gabona volt. A következő járadékokat kapta: barangozás (ezt a gyerekekkel végeztette), a viharágyuk sütögetése, hirdetések kiírása és keresztelési díjak. 1746-ban már 40 forintot és 5 mérő gabonát kapott.

0

'

2 Halála után Mericskay Mátyás, volt jezsuita sekrestyést vette fel a város a plébániatemplomba. Feladata volt a plébános és a templomi felügyelő utasításait követni, a templomot tisztítani, díszíteni, a közönséges embereket megfigyelni, a viharnál különös szolgálatot teljesíteni. Fizetése 40 forint, 5 mérő búza és 10 mérő kevert gabona, valamint a templomi pénztárból külön 12 forint. Járadékai: teljes harangozásért 16 dénár, kis harangozásért 8 dénár, valamint pénz a hirdetések kiírásáért és a viharágyú (különösen tizedszedéskor) való elsütéséért.

93 1766-ban a város megtiltotta az egyházfinak, hogy szüretkor (bort) koldui'jon, mert ezzel a ferences barátoknak ártott. A következő évben újból engedélyezték neki a bor-kollektúrát, de „nyáron, felhők idején, serénykedjék a harangozással". Ez más városokban is szokásos volt; Ko-