Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

Egyházak - Katolikusok

1807-ben a Gugás-völgyben lévő üres területet igényelte a parochus. A plébánia sárréti telkei utáni 62 forintot a város fizette be a sárréti pénztárba.

70 1802- ben azzal a céllal vette meg a város Hiemer Mihály örököseitől a Hiemer-házat, hogy a kórházat oda, a kórházi épületbe pedig a plébánost telepítsék. A következő évben a polgármester javasolta, hogy amíg a Hiemer-házat nem használják kórháznak, a külvárosi plébános kjltözzön oda. „Tgy megtakaríthatják azt a bért, amit a parochiáért jelenleg fizetnek". Az 1805. évi kamarai leirat szerint a házat plébánosi lakásként kell használni. 1829-ben azonban még mindig folyt a vita: Puretits Ignác plébános feltételeket állított a házba való átköltözésre. A szükséges javítások 1832-re készültek el. A plébános azonban addig nem volt hajlandó költözni, amíg a tervben jelzett kút el nem készült. A plébános 1832. november 2-án úgy nyilatkozott, hogy „a hurcolkodást a napokban megkezdi".

80 1803- ban Szabó József kanonok megjelent a tanácsülésen, és a püspök nevében javasolta, hogy a két plébános évi fizetése 1200 forint legyen, ehhez jött 800 forint tizenhatod-megváltás és 2400 forint stólamegváltás. Összesen 4400 forintról lett volna szó. A város küldöttséget menesztett a kanonokhoz, 400 forint lealkudása céljából. Nagy megelégedéssel írták be a jegyzőkönyvbe, hogy 200-at sikerült lealkudni; erről szerződést is kötöttek. Ugyanebben az évben azt jelentették a helytartótanácsnak, hogy ,,a városban a plébánosoknak fix fizetésük van, a párbér nem szokásos". A tizenhatodot különben a város a plébánosoktól is követelte (1803-ban pl. 2 forint 30 krajcár megváltást szedett tőlük). 1805-ben Zuber Sándor az egész káptalan nevében tiltakozott a plébánosi fizetések megállapítása ellen, valamint az ebből a káptalanra és a többi nemes úrra eső (repartitio alapján kivetett) terhek ellen. A fizetésemelés -— mint városi kiadásnak a — jóváhagyása a bécsi udvari, illetve a pozsonyi kamara hatásköre volt. A kamara álláspontja: ,,A plébánosok jobb fizetését a polgároknak kell megoldaniok".

81 1810-ben a két plébános 100 mérő gabonát és 60 öl fát kért a várostól. A tanács ezt megtagadta tőlük („nincs a városnak erdeje"), de „az emelkedő árak miatt, jobb megélhetés céljából" 500—500 forintot szavazott meg nekik. A kamara azzal engedélyezte, hogy a pénzt a kamarási pénztárból fizessék. „Jótékony segítségként" 50 mérő búzát is kaptak.

81815-ben a város tisztjei és szolgái háromhavi fizetést gratis kaptak. A város ezt a plébánosoknak nem adta meg, „mivel az ő fizetésük alkukötés útján jött létre". „A kételkdeések mellőzésére" a pozsonyi kamarát kérdezték meg. Ugyanabban az évben a plébánosok fizetését 100 forintonként 90 forinttal növelték meg. 1840-ben a két lelkész évi fizetése 2100 ezüst forint volt.

8! Stólát a nőtlenek nem fizettek, „az csak a házasokat illeti". A városi hajdúk is fel voltak mentve a fizetése alól. A vármegyei katonák nem kapták meg ezt a kedvezményt, „mivel egyházi szolgálatot vesznek igénybe, feleségük és gyermekeik vannak". A városi ordináncokat ugyanezen elv alapján vetették alá 1832-től a stólafizetésnek. 1840-től kezdve a városban semminemű stólát sem szedtek.

81