Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

Egyházak - Katolikusok

választás joga. Csizmadia Andor a legfontosabb kegyúri jognak nevezi a kijelölés (prezentálás) jogát. Ez a városokban a püspök által jelölt három folyamodó közüli választást jelentette, vagyis egyet „prezentáltak" plébánosnak. A kijelölésnek négy hónap alatt kellett történnie attól a naptól számítva, amelyen a megerősítésre jogosult értesítette a kegyurat az üresedésről. Olyan lelkészt kellett kiválasztani, aki tudós, józan életű és minősített volt. A plébánost választhatta a belső tanács, de van példa arra is, hogy ez a választott község (nagytanács) joga volt (pl. Győrben). A község — „nomine collective Patrónus" —• a legtöbb városban magának követelte a választást. Az új plébánost a választás után két tanácsos, mint vocatoria, hívta meg a plébániára.

64 A. többi szabad királyi városhoz hasonlóan Székesfehérvár is gyakorolta a plébános állításának jogát. Itt a jelölteket nem a püspök, hanem — a püspök jóváhagyásával — a belső tanács állította. Van példa arra is, hogy a választott község javasolt jelöltet. 1800. október 9-én pl. a szószóló előadta a tanácsülésen, hogy a község a megürült belvárosi paróchiára Hell Ferenc csákvári plébánost, tiszteletbeli kanonokot, szentszéki ülnököt, alesperest javasolja. A tanács a javasolt személyt felvette a korábbi három — a tanács által javasolt — személy közé, de az utolsó helyre. A püspök október 17-én a város által javasolt négy személlyel egyetértett; a választásra a következő napot javasolta. Október 18-án a belső tanács a négy jelölt — Puretits Ignác, Ilaiser József, Fehér György és a fent említett csákvári plébános — közül az első helyen javasoltat választotta plébánossá. Ezt nemcsak a jegyzőkönyvbe vezették be, hanem „írást állítottak ki róla". A tanács a választásnál előnyben részesítette a helybeli születésűeket, amint azt Kassa város kérdésére válaszolta: „A jus patronatus a városé, úgy a tanács a helybeliek fiai közül állít parochust" (és nem pl. a kanonokok közül) A választás jogát a választott község is követelte. Arra hivatkoztak, hogy a kiváltságlevélben is benne van: a választott, polgárságnak az adókivetésre, polgárfelvételre befolyása van. „A nép közösen fizeti a plébánost, így a választásra is befolyással lehetnek" — írták. Különösen élesen vetődött fel ez a kérdés 1783-ban, amikor Puretits Ignác belvárosi plébános kanonok lett. A tanács a kiváltságlevélre és a szakadatlan ususra hivatkozott, amely szerint „a választás a tanácsot illeti, ettől el nem állhatnak". A helytartótanács a magistratusnak adott igazat. Az állásért ebben az esetben is többen folyamodtak, köztük Krizsán Ignác felsővárosi plébános. A választás 1833. május 13-án volt. Ekkor a tanács elővette a prépost által megküldött táblázatot „a folyamodók állapotáról" és felolvasták a tanácshoz benyújtott folyamodványokat. A számos „jeles érdemű" személy közül Farkas Imre váli plébánost választották meg. A szokásos praesentatiot a jegyzői hivatal állította ki. A választásról értesítették a prépostot.

60 1835-ben Farkas Ferenc káptalani helytartó küldte meg a városnak a belvárosi plébániára pályázók kérelmeit. A tanács ezzel megsértve érezte plébánosválasztási jogát, amely a várost a privilégiumlevél szerint megillette. A választás napján 10 polgár megjelent a tanács előtt és kérte, hogy a jelöltek (Schwanfelder József professzor és gróf Zichy Domokos) között vegyék tekintetbe Mihalik György sárpentelei plébánost is. A városi kapitány és egy tanácsos ez ellen óvást emelt; a szabad voksolás 22* 339