Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

Egyházak - Katolikusok

korlátozását látva benne. A tanács végül is többségi (a hétből négy) szavazattal a sárpentelei plébánost választotta. A „megesmérő levelet" egy tanácsos és az első aljegyző vitte el neki.

67 Hasonlóan folyt a felsővárosi plébánosválasztás is. 1801-ben a püspök küldte meg a városnak az állásra javasoltak nevét. A tanács a püspök javaslata mellett figyelembe vette nagyszámú polgár javaslatát (Naiser József, Papp Ferenc csőri plébános), valamint Szombathelyi József csákberényi plébános kérvényét. Mindezek közül a tanács Naisert választotta, akit a legtöbb — bel- és külvárosi — polgár támogatott.

68 Naiser József 1814-ben halt meg. Az állás megüresedéséről a káptalan írásban értesítette a várost, mint kegyurat. Plébánossá a tanács Majer Józsefet választotta. Ő 1828-ban kanonok lett, így új plébánost kellett választani. A folyamodók jegyzékét ezúttal a püspök küldte meg a tanácsnak; valamint a felsővárosi polgárok javasoltak egy személyt. Ezt a tanács nem fogadta el, „mert sérti a tanács jogát, másrészt a polgárok az elöljárók tudta nélkül nem gyűlhetnek egybe". A tanács hangsúlyozta, hogy a városnak a plébánosválasztásra egyedüli és korlátlan joga van. Felmerült azonban a kérdés, hogy ez a jelölésre, vagy a folyamodókra való voksolást jelenti-e. Az ülés szavazati többséggel úgy döntött, hogy a voksolás a kérelmezőkre terjed ki. Egyes tanácsosok felvetették, hogy Vass János polgármesternek és Orsonits György alügyésznek a kérelmezők között atyafiai vannak, és ezért nem vehetnek részt a választásban. Ez ellen a két érintett arra hivatkozva tiltakozott, hogy a kegyúrnak jogában áll akármelyik rokonát plébánosnak kinevezni. Az ülés nem értett egyet érvelésükkel: kizárta őket a szavazásból. Felmerült az is, hogy hogyan kell szavazni: szóban vagy golyóbisokkal? Közmegegyezés alapján végül is golyóbisokkal szavaztak. A 11 szavazatból hatot kapott Orsonits Ferenc sárosai plébános, hármat Farkas Imre és kettőt Schvoanfelder professzor. A szokásos praesentatiot és a választ a püspöknek a jegyzői hivatal készítette el.

1111 Az 1831. évi választás előtt Simonyi Pál prépost írásban kérdezte meg a várost: ragaszkodik-e ahhoz, hogy hazafi legyen az, illető. A város válasza: „Azt választják, aki arra a legalkalmasabb, magában foglalva, hogy az érdemek egyenlősége mellett könnyebben hajolnak a voksok a hazafiakhoz". A tanács tiltakozott („a város ezt zokon veszi") azonban az ellen, hogy a prépost megküldte az általa ajánlottak névsorát, mert a jelölés a város jussa. Űgy döntöttek, hogy csak arra szavaznak, aki a városnál adta be a kérelmét (ilyen hét volt a környező falvak plébánosai, káplánjai és hitoktatói közül). A választás Párizsán Ignác zámolyi plébánosra esett. Beiktatásán a tanács teljes létszámban jelent meg.

70 A polgárság követelése 1848-ban valósult meg: augusztus 24-i plébánosválasztáson 102 polgár vett részt a titkos szavazáson (cédulákkal szavaztak). A (kilenc) nagy számú jelölt közül Kálmán János zámolyi (27) és Dancs Zsigmond (19) kapták a legtöbb szavazatot, de az „általános többséget" (vagyis 52 szavazatot) egyik sem érte el. Ezért a két személy közül most már golyóbisokkal (62 szavazattal) választották meg Kálmánt. Szeptember l-jén tanácsi küldöttség adta át neki a szokásos „nevezményi levelet". Az új felsővárosi plébános a következő tanácsülésen személyesen mondott köszönetet a közönség bizalmáért. Hivatalát 9-én vette át.

71