Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

Egyházak - Katolikusok

1788-ban II. Józsej szabályozta a fehérvári egyházakat. Eszerint sok a Belvárosban négy (pálos, ferences, karmelita és plébánia) templom. A plébánia és a pálos maradt nyilvános templom, a többi ,,a papok magántemploma lesz".

39 1793-ban említik először a toronyban épített levéltárat. A város 30 forintot fordít a toronyban lévő óra menetének a megváltoztatására, amit az oda épített levéltár tett szükségessé. A város a 30 forintot a káptalantól kérte meg, mert a levéltár építésének költségei azt terhelték. A toronyban végzett minden építés ellen a város tiltakozott, „mint a templomhoz való jusst sértő tett ellen". Mivel a változtatás az egyháznak díszére vált, eltűrték, de a káptalantól levelet kértek, hogy ,,ez nem lesz a város joga ellen". 1847-ben tervezte a káptalan a székesegyház mellett levéltár építését. A tervet és a költségvetést meg is küldte a városnak/

0 1807-ben a káptalan a városhoz fordult azzal a kéréssel, hogy a templom tornyát a tatarozás alkalmával — a város ékességére —* emeljék feljebb. Az építkezéshez a város adta a téglát, a homok, a mész és az állásfák beszerzésére kéregetést rendeztek. A magasításra a kamarás 1760 forintot tervezett. Ebből 160-at kapott a kőfaragó és sor került az óra javítására is. 1808-ban Niedermayer József ácsmestert a város arra „kényszerítette" (a tanácsülés elé idézte és felszólította), hogy az általa épített haranglábat, az óra megfelelő elhelyezése céljából,, másfél lábbal emelje meg/

1 1815—16-ban lett kész a templom második tornya, aminek építését a városi templompénztárból fedezték. 1816-ban a pénz elfogyott; a város 1000 forint kölcsönt vett fel. 1817-ben a teljesen megromlott tetőt tataroztatta a város. A polgármester személyesen kérte a káptalan anyagi hozzájárulását, de ezúttal kevés eredménnyel/'

3 1820- ban Schöber Pál kútmester a belvárosi plébániakert kútját javította, amihez egy két öles fenyőfacsövet használt el. 1821-ben a templom hátsó traktusát hozták rendbe, ahová a lakosság mindenféle szemetet hordott. „Ez nemcsak a bejutást nehezítette, hanem a városra nézve is dicstelen". Az ott lévő dombot is eligazították; egy-két lépcsőt alakítottak ki. Ugyanebben az évben a kripta ajtaja előtti földet elhordatta a város, az ajtót alább szállították, és az előtte lévő tájékot kiflastromozták"/

3 1821- ben a káptalan — bizonyos legatumból — a plébániatemplom aranyozását akarta kijavíttatni, amihez az állványokat a várostól kérte. A tanács „ezt annál nagyobb örömmel adja meg, mert az aranyozást a legatumból végeztetik, vagyis nem a városnak kell fizetnie."

Vl 1822- 23-ban nézeteltérés támadt a város és a káptalan között a kegyúri kötelezettségek megosztott viseléséről, miután a város tiltakozott az ellen, hogy a káptalan — a közös fenntartásra hivatkozva — közös tulajdoni jogot formált a templomra. Ezért jött kapóra 1823-ban, hogy a nagy harang megrepedt és a káptalan a várost kérte azt Budára szállítani. „A város a templom patrónusa, eszközölni fogja a szállítást" — válaszolta a tanács.

15 1828-ban a püspök a templom óráit a saját költségén úgy akarta megváltoztatni, hogy az órákat a legnagyobb harangokra ejtett ütések, a negyedórákat az addigi (kisebb) óraharangok jelezzék. A város a következő évben új órát rendelt Bemüller András özvegyénél, „mivel az óra rossz