Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

Egyházak - Katolikusok

nács különben — meghívásra — teljes létszámban vett részt a püspöki beiktatáson, mint 1822 júniusában Kopácsy József ünneplésén. A tanács mindig szívesen vette a meghívást a beiktatásra.

9 Mindez azonban nem akadályozta meg az első püspököt, Sélyei Nagy Ignácot abban, hogy többször kifejezésre juttassa: a kegyúri jogban az egyházi joghatóság korlátozását látja, mert a kegyúr a plébánost szolgálójának tekinti és egyházi ügyekbe is beleszól.

10 Nem maradt ki Sélyei Nagy Ignác a II. József türelmi rendelete ellen a magyar klérus részéről megindult ellenállásból. A rendelet azonban Székesfehérvárt nem nagyon érintette, hiszen az „óhitűek" (görögök) mellett más vallású, mint katolikus, nem volt a városban. Ezt a magistratus meg is állapította, amikor a helytartótanács 2272. számú rendeletét kézhez vette arról, hogy a vallási jegyzőkönyveket havonta kell beküldeni, ami által az addig háromhavonta felterjesztett türelmi táblázatok feleslegessé váltak.

11 Sélyei Nagy Ignác püspöksége idejére esett Szent István fejereklyéjének a visszaszerzése. A város már korábban is szorgalmazta ezt, teljesen azonosulva a magyar történelem nagy alakjának tiszteletével. 1771-ben arra hivatkozva szorgalmazta bécsi ügynökénél egy templom építését, hogy Szent István a városban élt és Szent Imrét is ott temették el. Kétségtelenül szerepet játszott ebben a jezsuiták tanítása az államalapító és hittérítő Szent István királyról, mint az apostoli királyság eszményképéről, valamint a Regnum Marianum elmélete. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy Székesfehérvár német polgársága a magyar történelmi múlttal azonosult. A fejereklye visszaszállítása a püspöki kinevezéssel kapcsolatos, fentebb már említett, processus informativus során is felmerült. A város hőn óhajtott kívánsága Mária Terézia adománya révén teljesedett: 1778. március 27-én az értékes ereklyét előbb a felsővárosi plébániatemplomba, majd onnan április 2-án díszes körmenetben a székesegyházba szállították. Az ünnepélyen nemcsak a város, hanem az egész egyházmegye képviseltette magát. Sélyei Nagy Ignác püspöki szentbeszédében Szent Istvánról ezt mondta: „Ez az, akinek oly sok nyomát látjuk városunkban, oly sok emlékét találjuk föl a falak romjaiban."

12 Sélyei Nagy Ignác tervei közé tartozott püspöki palota és szeminárium építése. A kettő közül az első megvalósításához tudott hozzálátni. 1788-ban kezedődött el és a következő évben — a mai ember számára hihetetlen gyorsasággal — az épület északi szárnya már tető alá is került. A város az építkezés megkönnyítéséhez a püspöki kert mögötti régi vízfolyás újbóli megnyitásával, illetve a csatorna felett híd építésével járult hozzá. Az építkezéshez Milassin püspök — a bécsi kamara engedélyével — 10 000 forintot vett fel. 1803-ban a püspök a városi hadiadó-pénztárban 279 forintot helyezett el, hogy annak kamataiból fizessék a püspöki palota és házak utáni hadiadót, A város a tőkét 6% kamatra adta ki.

13 A város viselte gondját a püspöki palota kapujánál lévő kútnak. 1793-ban pl. a városi kamarás gondoskodott a megjavításáról. 1821-ben a kút fedelét javították. 1827-ben a püspöki épület sarkánál lévő kővályút egy vidéki ember eltörte. A kamarás, javítás céljára 1 forint 36 krajcárt szedett be tőle. 1838-ban a püspök kölcsönkérte a város ártéziai kútfúró eszközeit és az ahhoz való kötelet. A város azzal adta oda, hogy „mind