Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

Egyházak - Katolikusok

a fúró, mind a könnyebben romló kötél épségben kerül vissza,". 1346-ban a püspökség udvarában lévő ártéziai kútról Birghojjer Máté városi kútmester jelentette, hogy a kút a vizet nem löveli olyan magasra, mint korábban. Ezért a medencéből kivezető csatornát 10 hüvelyknyire alábbvitték. 1847-ben a püspöki lak mellett kút ásása közben egy régi épület falára bukkantak. A falmaradványokat a városi mérnök rajzolta ki. A tanács határozata: ,,A régiség iránti kegyeletből, ahhoz értők által, amennyiben lehetséges, szedessék ki". Itt említem meg, hogy a város — mint elhagyott telket — már 1755-ben kérte a Szent István bazilika romjait, „amelyeket amúgy sem látogat senki".

1

'

1 A püspöki palota melletti kövek „fejtegetésére" a város egy külön személyt alkalmazott, aki 1816-ban a kiásott kő négyszögöle után 2 forint, a föld elhordásáért 1 forint 12 krajcár napszámot kapott. Az ásás során többször találtak kincset. így 1839-ben, kútásás közben — 1840-ben a püspöki udvar „kő-ásója" úgy vállalta a munkát, ha a talált kincsek, régiségek az övé lesznek. 1848-ban egy oszlop és egy márvány koporsó került elő, benne csontok, fátyol} és rubinköves gyűrű. A tanács véleménye: „Királyi, valószínűleg Árpád nemzetségi tetemeknek látszanak". A gyűrűt a városi főjegyző a Nemzeti Múzeumnak adta át. A leletet 1848 decemberében a múzeum részéről Érdy János nézte meg, majd közszemlére tették. Helyét oszloppal jelölte meg a város.

!,> Előfordult súrlódás is. 1778-ban pl. két tanácsos figyelmeztette a püspököt, hogy bontsa le a városi területen (utcákon) emelt sorompókat. A püspök válaszára, miszerint a sorompók az ő rezidenciájához tartoznak, a tanács a kamaránál tett panaszt. A következő évben a város a bécsi udvari kamarához fordult, mivel a püspök a háza falához csatlakozó, piac céljára használt teret, önhatalmúlag elfoglalta. Mindez 1792-ben az utca szélesítése céljából telekcseréhez vezetett. 1797-ben a tanács a Palotai kapun kívüli püspöki majorból kivezető csatornát kifogásolta, amely g}

r

akran kiöntött és a falakat veszélyeztette. 1814-ben a város a püspöki lakhely udvari kapujánál mészárszéket akart építeni. A püspök nyéki Németh Jánoshoz, a Szent Korona ügyészéhez fordult, aki intette a várost: ne építsék meg a mészárszéket. Ez mégis megépült, de a pozsonyi kamara a következő évben elrendelte nyolc napon belüli lebontását. 1843ban azt állapította meg a város, hogy a püspökség melletti gelencsér bódék „a tisztátlanság helyei és az éjjeli gonosztevők menedékhelyei". A gelencsér céh biztosa, Kapy Józsej tanácsos, gondoskodott a bódék felszámolásáról.

10 Tizedviták A legérdesebb súrlódási felületet mégis az egyházak — a birtok melletti — jövedelmi forrása, a tized szolgáltatta. A töröktől való visszafoglalás után a budai kamarai adminisztráció leiratban közölte a várossal, hogy a városi tized — háborús idők lévén — a királyt illeti. Székesfehérvár becikkelyezése (1715) után a tized az esztergomi érseké lett, illetve a város tőle bérelte. 1718-ban pl. a városi syndicus járt Esztergomban, tizedügyben. A következő évben a prépost, Ányos főszolgabírón keresztül, tiltako-