Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

Kultúra

1831. február—1832. március között szerepelt a városban Mayer György társulata. A város a nyári színjátszást „mivel a nyári hónapokban nincs keleté", nem engedte nekik. Később enyhítettek a tilalmon: „Néhány darabot előadhatnak, mivel nem egész nyáron akarnak maradni".

1

"

9 A magyar színjátszó társaság aligazgatója, Komlóssy Ferencet maga mellé véve, önnállósult. 1827 telére játszási engedélyt kapott a városban; a tanács erre hivatkozva utasította el Slavik Károly német színjátszót. Az öt dunántúli megye által támogatott Dunántúli Színjátszó Társaság ezt követően — 1831—1836 között — több ízben szerepel a városi jegyzőkönyvekben. 1831-ben — „mivel nincs más a városban" — engedélyt kapott játékdarabok bemutatására. 1833 telére és az 1834. májusi vásár idejére hasonló engedélyt kaptak. 1835-ben a böjti vásárkor (ez korábban tilos volt), 1836 első felében a városban játszottak. Az 1836. január 14-i előadás tiszta jövedelmét (59 forint 46 krajcárt) a beteg- és kórházintézet javára ajánlották fel. Komlóssy társulata 1836 májusában Balatonfüredre távozott.

170 1837-ben „a Pest megye által pártfogolt színjátszó társaság" szerepelt Fehérvárott. Július 18-án a beteg- és kórház javára, a Hedvig című darabot játszották; ebből 18 forint jött be a jótékony célra. 1838 márciusában Körösi Ferenc, a magyar színésztársaság igazgatója kapott engedélyt „színi mutatványok tartására".

171 Ebben az időszakban a tanács több német színjátszót utasított el: 1834-ben Hoffmann Flóriánt; 1836-ban Schütz Ágostont („ismeretlen lévén"); a következő év júliusában Lederer Lipótot, augusztusában Söllner Józsefet („mivel várható, hogy magyar színészek érkeznek") és decemberében Vio Károlyt („a kérelmesre jelenleg szükség nem lévén").

1

'

2 Az 1838. április 1-jei előadáson elhangzott, „a szoros erkölcsiséget sértő" énekek ellen feljelentés érkezett a tanácshoz. A magistratus megdorgálta és eltiltotta az énekeseket a belépti díj melletti énekléstől. Erről az igazgatót értesítették.

173 Huzamosabb ideig, 1839—1841-ben játszott a városban Szenning Antal német társulata. Először 1839 októberében nyert engedélyt (miután a pápai magyar színészek nem érkeztek meg). 1840-ben az engedélyt azzal újították meg, „ha jó színészeket szerződtet". A következő év március 9-én a német színészek kötelezően egy „szín-mutatványt" adtak a beteg és kórház javára. A tanács két biztost állított a színházi pénztár mellé.

1

'

7

' 1839 májusában három német színjátszótól, Lange Gottfriedtől, Schlarik Károlytól és Schligmann Károlytól tagadták meg az engedélyt. 1842ben Angeli Antaltól pedig azzal, hogy „a télre magyar színészeket várunk".

175 1844 júniusában, a Szent Iván napi vásár alkalmával, a komáromi német színészek játszottak a városban. Ugyanebben az évben Ullmann Ferenc vendéglős kérte, hogy „miután a városi színházat kibérelte, oda német színész társaságot hozhasson". A tanács válasza: „Előbb magyar társaságot próbáljon szerezni és csak ha nem kap, akkor fogadhatja be a németeket".

170 1845 szeptemberében a városi kapitány, a tanács utólagos jóváhagyásával, engedélyezte Hevessy Imre társulatának a működését. 1846 áprilisában éppen erre hivatkozva utasították el az Erdélyi Színész Társaság kérelmét. Hevessy 1846 májusában az októberi visszatérés reményében