Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
Kultúra
távozott a városból. A tanács ezt azonban attól tette függővé, hogy ,,ha a közönség megelégedését megnyerő társaságot hoz". Erre azonban Hevessy nem vállalkozott. 1 ' 7 1845-ben érkezett meg a városhoz a helytartótanács rendelete, amely megtiltotta a színházaknál a gyermekek alkalmazását. A tanács, miheztartás végett, a kapitányi hivatalnak adta ki. J78 1846 második felében Ullmann Ferenc dalszínészeket hozott a városba. Ugyancsak ő kért engedélyt 1846 decemberében Kilényi Dávid és társulata részére. A tanács ezt, ,,mivel őt ismerik", meg is adta. 1847 júliusában Kilényi a városi kapitánytól kapott ideiglenes, a tanácsülés által utólag jóváhagyott engedélyt. Ugyanakkor elutasították egy német társaság kérelmét, „mivel nyáridőben a színész társaság itt meg nem élhet; különben az adózók a hitelezés miatt károsodnának". 170 Műkedvelő színjátszás Már fentebb, az iskolai színjátszásnál láttuk, hogy 1804-ben a helybeli ifjak több színházi előadást tartottak. 1818-ban Balog István azzal kapott színjátszási engedélyt, „ha a helybeli társaságba lépett polgárok, akik közhasznú tárgyakat játsszanak, megmaradnak a szabadságban, hogy meghatározott napokon játsszanak". A műkedvelőkre a püspök is felfigyelt és felhívta a tanácsot, „tiltsa meg, hogy a színjátszó társaság a vallást és a jó erkölcsöt sértő játékokat adjon elő". A kapitányi hivatal ettől kezdve a műkedvelőknek is csak olyan darabok játszását engedélyezte, amelyek előzőleg a cenzúrán átmentek. 180 1782-ben a fehérvári zenei műkedvelők Mozart Requiemjére is vállalkoztak. A következő évben alakult színjátszó társulat pedig jótékony célt, az árvák felsegélyezését, a tűzkárosultak, majd később Megyeri Károly síremléke felállításának támogatását tűzte maga elé. 1843-ban a szegény gyermekek segélyezésére a társulat előadásaiból 433 forint, 1844-ben a tűzkárosultak javára 300 forint jött be. A tanács „megköszönte a nemes célt. 181 A város nemcsak a helybeli magyar színészeket, hanem más városok színjátszóit is támogatta. 1833-ban Abaúj vármegye kérésére adakozást rendeztek a Kassán alapított Színjátszó Társaság alapjára. 1837-ben Pest vármegye írt át a tanácshoz: kérte, hogy a város legalább egyet vegyen a pesti magyar színházat fenntartó részvénytársaság részvényeiből. A tanács az ügyet a szokásos közigazgatási útra terelte: „Ki kell kérni a választó polgárság véleményét". Ezzel az ügyet elintézettnek vették. 182 A fehérvári színészet történetírója, Kerényi Ferenc elmarasztalja a várost, amiért 1818-ban a Nemzeti Színház javára csak néhány tisztségviselő és értelmiségi polgár adakozott. Ha azonban tovább forgatjuk a jegyzőkönyveket, megtaláljuk a későbbi adatot is: 1843-ban a város — az országos felajánlás keretében — 1375 ezüst forintot fizetett be. És ez már egyáltalán nem nevezhető kis összegnek. 183
