Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

Kultúra

egy kötéltáncosnő volt. Ezt követően egészen az 1780-as évekig nem találkozunk mutatványosokkal. 1788-ban Grunbach Vencel árnyjátékos, „ki a városban művészetét bemutatta", 4 forintot fizetett a tanácsi engedélyért.

130 1792-ben a főbíró 51 krajcárt szedett be egy olasztól, aki „kutyával és mással mutatványokat produkált". 1796-ban és 1804-ben angol lovasok szerepeltek a városban, egy-egy bemutatóért 2 forint taksát szedett tőlük a kamarási hivatal. 1805-ben „egy bizonyos mutatványos" egy játékért 1 forint taksát fizetett.

131 1831-ben a „városban mutatott panoráma tulajdonosa" 14 váltó forintot fizetett a tanácsnak. 1833-ban Gebholz József mutatta be „tűzi mesterségét a Lövöldöző háznál". A következő évben hárfásóktól és más játékosoktól — négy hónap alatt — 59 forintot hajtott be a kapitányi hivatal. A pénzt a betegek háza kapta. Ugyancsak a kórház kapta az 1836-ban Engel József Pál hasbeszélőtől beszedett 1 forint 30 krajcárt. Ugyanebben az évben Petis Kajetán olasz, 1837-ben Schwarzenberg Pál több mutatványt tartott; az utána járó taksa felét „a városi kegyes intézetek javára határozta a tanács".

132 1837-ben egy Polito nevű személy, aki eleven vadállatokat mutatott néhány napig a városban, a szegények intézetének 5 váltó forintot ajándékozott. 1836-ban újból angol lovasok szerepeltek a városban. 1840-ben a Dumosz lovagló társaság a megyei piacon tartott mutatványokat. A tanács azonban kikötötte, hogy „az utat nem szoríthatja meg" (vagyis nem akadályozhatja a forgalmat). 1842-ben Wolf Ferenc lovagló társasága, átutaztában, a városban bemutatta tudását.

133 Iskolai színjátszás A színjátszás pedagógiai jelentőségét a jezsuiták ismerték fel először. Kőszegen már 1682-ben theátrumot csináltak, amit a város nem jó szemmel nézett.

134 Fehérvárott a tanács először 1732-ben foglalkozott az üggyel, amikor a diákság kérte, hogy „komédiájukhoz a színházat rendezzék be". A tanács 10 forintot fizetett az ácsmesternek erre a célra. A színházterem 1737-ben készült el, addig a színpadot és a ponyvával fedett sátrat az udvaron állították fel. A színház az egész várost lázba hozta; hatalmas tömeg jelent meg, ami a rendfenntartást csaknem lehetetlenné tette.

135 Az iskolai előadások sora 1771-ig csaknem folyamatosnak mondható. Az előadásokat farsangkor, vagy a vizsgák után tartották; évenként kétszer-háromszor. Az előadás nyelve általában a latin volt, de néhány évben (pl. 1753, 1766) magyar és német. 1767 körül karácsonyi betlehemes játékokat adtak elő. Az iskolai színjátszást Kilián István írja le alapvető művében, az ott elmondottakat nem akarván megismételni; e helyütt hivatkozom rá.

136 A jezsuita rendház 1773. évi összeírásában az iskolánál szerepel egy színházterem, a szükséges berendezéssel. Ezt 1777 után tanteremmé alakították át.

137 Ezt követően nincs adatunk az iskolai színjátszásról. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a gimnázium igazgatója, Benyák Bernát, szimpatizált az