Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

Kultúra

iskoladrámákkal, sőt Dugoniccsal, Pállyával és Sinaival együtt, maga is írt — a latin helyett immár — magyar nyelvűeket.

138 1804-ben olvashatunk a jegyzőkönyvben arról, hogy ,,a helybeli fiak által tartott színházi előadások után 42 Ft folyt be" a szegényház javára. Ez azonban valószínűleg a helybeli ifjak — és nem csak a diákok — műkedvelő csapata lehetett. A magas taksa viszont arra utal, hogy számos előadást tarthattak.

139 Hogy az előadásokat a diákok egyáltalán láthatták-e, nehéz lenne megmondani, hiszen — a helytartótanács 1827. júniusi rendeletére — a tanács a diákok színházlátogatását megtiltotta.

140 Komédiások Bármilyen kiábrándítóan hangzik is: a városi önkormányzat a színészetben főleg rendészeti ügyet, illetve az utána szedett taksákban jövedelmi forrást látott. A tanács mindig ilyen szempontból foglalkozott vele. Először 1774-ben engedték meg — özvegy Zichy Jánosné kérésére —, hogy Perner Félix és társai komédiákat adjanak elő, „utána azonban le kell bontaniok a színházat".

141 1784-ben 4 forintot szedett a kamarás a komédiásoktól. 1788-ban nagy volt az engedélykérők száma: januárban a Pécsett játszó Comische Gesellschaft akart a városban előadásokat tartani. A tanács azzal utasította el őket, hogy „böjt idején a komédiák tilosak, valamint megfelelő épület sincs, ahol játszani lehetne". Júniusban Friedrich és Schrott győri színészek, „mivel erkölcsös életükről bizonyítványt mutattak fel, valamint késznek mutatkoztak az előadásonkénti 2 forint taxát kifizetni", engedélyt kaptak. Scherzer Ferenc győri „császári királyi színész igazgató"-t viszont éppen rájuk hivatkozva utasították el, „mivel jelenleg a város színészekkel el van látva". Scherzer tragédiát, vígjátékot, operettet, pantomimet és balettet akart a városban előadatni. Jó életviteléről herceg Grassalkovichtól és Győr városától voltak bizonyítványai. Hasonlóan nemleges választ kapott Berendt Fülöp, a debreceni színésztársaság igazgatója, aki színjátékot és balettet akart előadni.

142 1789- ben Divald Ferenc színész-társasági principális adott elő a városban operákat és komédiákat. Mivel jól viselték magukat, a tanács megengedte, hogy a novembertől számított téli hónapokban is itt maradhassanak, „de a játékra maguknak kell alkalmas helyet keresni". Divald társulata előadásonként 1 forint taksát fizetett. Voltak azonban olyan előadások, ahol — és ezt a kapitány is igazolta, alig volt bevétel. Ezek után elengedték a díjat.

143 1790- ben Berendt Fülöp nagyobb sikerrel járt: megkapta a tanácsi engedélyt: „A szokásos díjat fizesse ki, a biztosítékot tegye le; ha ez megtörtént, produkálhatja magát." Ez az első eset, amikor a tanács biztosítékot is szed. 1794-ben nem voltak hozzá ilyen kegyesek: „A tanács a kérésnek jelenleg nem tud helyt adni; az ügyet a kapitányra bízzák."

144 Ugyancsak 1790-ben játszott a városban Terzi Ferenc komikus. 1792 júliusában 10 napig komikusok voltak állatokkal Fehérvárott. Tőlük 10 forint taksát szedett be a bíró. Ugyanezen év októberében Móritz György komikus „játszott el békében és nyugalomban négy játékot".