Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

Kultúra

kat előbb nem szabadíthatják fel, csak ha saját rajzaikkal bizonyítják, hogy a rajziskolát vasár- és ünnepnapokon, egy éven át, szorgalmasan látogatták. Ilyen kézművesek voltak a kőművesek, ácsok, szobrászok, esztergályosok, földmérők, kertészek, arany- és ezüstművesek, övkészítők, bádogosok, rézművesek, gipszöntők, asztalosok, fazekasok, bognárok, takácsok és a lakatosok.

55 A fehérvári városi tanács 1787 májusában ,.a városban rajziskolát akarnak csinálni" címszó alatt tárgyalta az ügyet. Űgy foglalt állást, hogy a szükséges eszközöket nem tudja beszerezni (,,a tanulmányi alap terhére kellene elvégezni"), csak az elemi iskolában és a gimnáziumban tud egyegy szobát rendelkezésre bocsátani, de rajztanítónak csak akkor fizet 300 forintot, ha egy elemi iskolai osztályt is elvállal.

56 A rajziskola felállításának hírére többen jelentkeztek tanítónak, köztük két pálos is. A tanács újból leszögezte álláspontját: ha a rajztanító nem tanít az elemiben is. akkor csak 150 forintot fizet neki. Az uralkodó úgy döntött, hogy a másik 150 forintot a pozsonyi kamara fizeti.

57 Kelemen Imre pécsi tankerületi főigazgató 1789 márciusában arról értesítette a várost, hogy Linzer Anselm kinevezését hagyták jóvá a legfőbb helyen. Felszólította a várost: adja oda a rajztanítónak a módszertani könyvet és gondoskodjék az iskola megnyitásáról. A tanács a könyvet odaadta, de azt felelte, hogy az iskolát szeptember 1. előtt nem tudják megnyitni. A kamarai adminisztráció erre májusban azt felelte, hogy ,,a tanács szerezzen be minden szükséges eszközt, hogy még ebben az évben megnyithassák". Egyidejűleg ugyanezt szorgalmazta a tankerületi főigazgató is.

58 A tanács erre gyorsan intézkedett: kiürítette Grünschneck Ignác elemi iskolai tanító lakását, és 132 forintos költséggel rajziskolának rendezte be. Khorherr Domokos, a városi iskolák direktora még Bécsben is járt, ahol 28 forint értékű rajzoktatási eszközt vásárolt. Az iskola működését — elsősorban a kiadások miatt — a választott polgárság és a szószóló feleslegesnek tartotta, és ezt 1790-ben határozatban annak ellenére is kifejezte, hogy Sárközi Gábor elemi iskolai felügyelő leiratban közölte: az inasok addig nem szabadíthatók fel, amíg a rajziskolát egy évig nem látogatták. A választópolgárok véleménye szerint az új iskola ,,semmi hasznot sem hozott, ezért meg kell szüntetni". A tanács erre azt felelte: „Igaz ugyan, hogy a tanárnak csak három-négy tanítványa van, ele az iskola felsőbb utasításra jött létre és így nem lehet megszüntetni". A választott község ebbe nem nyugodott bele: újabb határozatban követelte a megszüntetését.

59 így nem csodálkozhatunk, hogy amikor a bécsi akadémia 1793-ban a rajziskolából beküldött rajzokról összefoglaló jelentést készített, azt állapította meg, hogy „a normális iskolákban a rajzműyészet az egész birodalomban bámulatosan gyors előrehaladást ért el". Éppen ezért érthetetlennek tartotta, miért nincs meg ez az előmenetel a már néhány éve fennálló székesfehérvári rajziskolában.

60 A bécsi akadémia észrevétele nem sokat segített: 1794-ben a városi iskolák igazgatója jelentette, hogy az inasok nem látogatták a rajziskolát. A tanács — a biztosokon keresztül — intette a céheket: küldjék az inasokat az iskolába.

61 Megszaporodtak a tanács gondjai Linzer Anselm rajztanárral is. ö 1794-ben mentesítést kért az adófizetés alól; mire a tanács közölte vele,