Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
Kultúra
Az 1708—1724 közötti évekről a városi jegyzőkönyvben nincsenek adatok, így nehéz állást foglalni abban a vitában, hogy megszakadt-e valóban az oktatás. Biztos, hogy 1724. május 2-án a városi tanács határozatot hozott, hogy a bortaksából bevett összegből 150 forintot fordít „kis latin iskola, negyedik latin iskola" felállítására a jezsuitáknál. Ezt követő november 6-án nyílt meg alsó négy osztállyal újból a gimnázium. 1 ' 7 1736-ban a jezsuiták bejelentették, hogy a retorika tanítására professzort hoznak a városba. A tanács (szeptember 12-én) 75 forint fizetést szavazott meg neki azzal a feltétellel, hogy minden „odajövő szegény gyereket fel kell venniök". Mivel azonban ebből a pénzből a professzor nem tudott megélni, a tanács az összeget egy hónap múlva a duplájára emelte. 1747-ben Zeitler Sándor jezsuita iskolai praefectus kérésére a város 50 forintot utalt ki. 38 1773-ig zavartalanul működött a gimnázium. Az 1773. évi összeírás szerint a jezsuita rendházban három szoba — a szükséges berendezéssel — szolgált iskolai célokat. Addig a város évi 300 forintot fizetett a syntaxisig terjedő négy osztály tanárainak; a poesis, retorika professzort a rendház fizette. 1774-ben Vaüand Ferenc, a rendház adminisztrátora kérte, hogy a város továbbra is fizesse ezt az összeget; a tanács azonban megtagadta, „mivel erre utasítást nem kapott". 1776-ban egy magyar és egy német exjezsuita a várostól 30, illetve 20 forintot kapott, „mivel mindketten alkalmilag oktatták a gyerekeket az olvasásra. 3 " 1777-ben a pálosok két korábbi iskolájuk — Pápa és Sátoraljaújhely — mellé öt újat — köztük a fehérvárit •—• kaptak. Ők az oktatást 1786-ig látták el, akkor az iskola királyi gimnázium lett. Ebben az évben merült fel a tanácsülésen a gimnázium elhelyezése, mivel a volt pálos kolostorra a katonaság is igényt tartott. A város nem óhajtott a gimnáziumnak telket adni, „mivel ősidők óta a saját telkén tart fenn iskolákat". Az ügy iránt a helytartótanács is érdeklődött/'" Károly János arról számol be, hogy e válságos körülmények között Benyák Bernát igazgató mindent elkövetett az iskola fenntartása érdekében. A gimnáziumot 1786 decemberében erősítették meg, az eltörölt pálos rend tagjai tovább taníthattak. Benyák már 1777-ben a magyar nyelv lelkes hívének mutatkozott; ügybuzgón, a felvilágosult pedagógia szellemében működött. Nyíltan kritizálta az új, sok tudásra törekvő tanterveket, amelyek a sok anyag miatt nem igazi tudást, hanem inkább terhelést eredményeznek. Alkalmas tankönyveket is követelt.'' 1 1793-ban Benyák királyi gimnáziumi igazgató panaszt tett a tanácsnál, mert a tanulókat, akik a városi majorban lévő közfürdőbe mentek, „a paraszt gyerekek, de az öregebbek, a gazdák is, fütykösökkel megverték. Az ügyet megvizsgáló professzorokat gúnyos szavakkal illették." A tanács mindkét felet beidézte, de az ügy további sorsát nem ismerjük. 1794-ben, amikor az egyik tanár vádaskodott ellene, a tanács igazolást adott Benyáknak arról, hogy „a tanuló ifjúságot erkölcsre, fegyelemre neveli". 42 1794 júliusában már új igazgató, Schwartbauer Elek jelent meg tanártársaival — Virág Benedekkel, Neichl Ferenccel, Némethi Kristófjai és Hofmann Jakabbal — a tanácsülés előtt. Ennek egyetlen napirendje a helytartótanácsnak az iskolákról, a nevelésről szóló leirata volt, amely elsősorban az erkölcsi oktatásra hívta fel a figyelmet. Az ülésen a főbíró a leiratot ismertetve hangoztatta, hogy „az ifjúság nevelését csak közös
