Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

Kultúra

KULTÚRA A városok kulturális tevékenysége elsősorban az oktatásügy szervezését jelentette. Ezt a legtöbb város már korszakunk előtt — a XVII. században — is megtette; statútumokban szabályozta az iskolamesterrel szembeni követelményeket, az iskolafenntartás, az iskolalátogatás kérdéseit. Az iskolákhoz kapcsolódott a zenei élet, hiszen az iskolamester egyúttal kántor is volt, aki nemcsak a templomban, hanem más énekesekkel együtt, azon kívül is énekelt. Egyházi célból jöttek létre a városi zenekarok, amelyek nagyobb méretekben a XIX. század elejétől működtek. Egyre nagyobb szerepet kaptak a mutatványosok, komédiások, majd a színjátszás. Egyházi és kulturális szerepet játszottak a különböző egyletek és szövetségek. Mindezek szervezése a városi önkormányzat munkája volt, amely a kultúrát inkább rendészeti, mint művelődési ügynek tekintette. Elemi iskolák Eddigi ismereteink szerint a fehérvári iskolaügy a jezsuitákkal kezdődött, akik 1688-ban azonnal kétosztályos iskolát nyitottak. Két évvel később azonban már évi 30 forint és 10 mérő búza fizetéssel a város is alkalmazott, egy trencséni és egy turóci deák személyében, két tanítót. 1694-ben az iskolaház bérletéért a város 9 forintot fizetett. Ekkor egy sárvári és egy kecskeméti deák volt a tanító. 1703-ban az iskolamester (Strébay Ignác Sámuel) 75 forintot és mérő búzát kapott.

1 1712-ben az állás üres volt. A tanács a zenéhez is értő iskolamestert keresett, akit a szülők alkalmaznak és tartanak el. 1716-ban Maiik Ferenc magyar praeceptor, aki a kórusban is énekelt, évi 12 forint fizetést kapott. Ugyanebben az évben Osvald János György iskolamester és orgonista 90 forintot kapott, de ebből egy segédtanítót is tartott. A tanács felhívta a tanító figyelmét, hogy „a tanítást meg kell javítania és több gyereket kell felvennie.". Az iskolamester nemcsak muzsikált, hanem a halottakat is ő jelentette a városi kancellárián (pl. 1721-ben).

a 1725-ben a plébános 111 forint iskolajavítási költséget jelentett be, mivel a korábbi határozat szerint az első javítást a város fizette. Az iskolamester munkát végzett a kancellárián és a templomon is, pl. harangozott. 1729-ben a magyar praeceptor 8 forintot kapott „az erősebb harangozásért".

3