Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

Adóterhek - Tűzvédelem

1843-ban a választópolgárság javasolta a városi épületek, biztosítását. A polgármester és három tisztségviselő polgár nézett utána a költségeknek. Az épületeket jegyzékbe vették és aszerint biztosították. 1847-ben a biztosítási díj 167 ezüst forint 49 krajcár volt.

30 Fehérvár lakói —• ha anyagi helyzetük megengedte — támogatták más helységek tűzkárosultjait is. 1741-ben két olaszországi Ágoston-rendi szerzetesnek 2 forint 50 dénárt adott a tanács, teljesen leégett templomuk felépítésére. 1776-ban Kismarton tűzkárt szenvedett lakóinak nyújtott 88 forintos keresztényi segítséget a város. A gyűjtés útján összeszedett pénzt a levéltárban tárolták.

137 1781-ben Bazin és Breznóbánya károsult polgárai javára 97 forintot küldött a város a helytartótanácsnak, „titulo charitativi subsidii". 1785ben Kapronca és Bazin javára 60 forint gyűlt össze a városban. 1792-től az egyik tanácsos volt a gyűjtési biztos.

38 1808-ban a Kereskedő Társulat 200 forintot adott a nagybecskereki tűzkárosult kereskedőknek. Ugyanebben az évben 246 forint gyűlt össze Sopron és Paks károsultjai részére.

33 Felsőbb engedély nélkül azonban a tanács nem kezdeményezett gyűjtést. 1817-ben Körmend mezőváros közvetlenül írt át a tanácshoz „felebaráti segítségért". A válasz: ,,Ez a város felsőbb engedély nélkül nem teheti; ha a helytartótanács elrendeli, gyűjteni fognak". Nem zárkóztak viszont el az egri minoriták leégett klastromára való gyűjtés elől, mert küldöttjük a helytartótanács engedélyét mutatta fel. A tanács egy fertály mestert adott mellé, aki házról házra járt vele/

10 Az 1820-as évektől kezdve a tanács, nem várva semmiféle felszólítást, folyamatosan gyűjtött a károsultak részére. A befolyt pénzről a főjegyző jelentett a magistratusnak, az pedig tovább a helytartótanácsnak, így a város mindig tudott fizetni más helységek károsultjainak. A város szegényei számára gyűjtött pénzekből azonban sohasem adtak a tűzkárosultaknak/

1 Tűzesetek A rossz körülmények —> a szabályok be nem tartása — miatt szinte felsorolhatatlan a fehérvári tűzesetek száma. Alig volt olyan év, amikor ne lett volna kisebb-nagyobb tűz a városban. Az első ilyen jegyzőkönyvi bejegyzés az 1702. évi rácvárosi tűzről szól, ezt követi az 1733. májusi Palotai külvárosi, majd az 1735. májusi Palotai külvárosi tűz, amelynek 23 polgári ház esett áldozatul. A keletkezett tüzet a dühöngő szél terjesztette tovább.

42 1773-ban volt újból nagyobb tűz a városban. Sok állat és termény égett benn a házakban. 1780 januárjában a Palotai külvárosban ütött ki tűz; 1786-ban gyújtogatás történt. 1792-ben a sörfőzőházban keletkezett tűz, amelyet a városi kapitány vizsgált ki. 1793 februárjában és májusában sújtotta a tűz a várost. 1796-ban a kaszárnyában volt tűz, „de Isten segítségével eloltották". Ezt is a kapitány vizsgálta ki. A következő évben a Malom utcában pusztított a tűz

43 A csatornázás megindulása után egyre gyakoribb volt, hogy a Vizesrétekből lett Szárazréteket a tulajdonosok nagyobb termés