Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

Adóterhek - Rendészet

A pozsonyi mérő bevezetése országosan sok gondot jelentett, hiszen 1737-ben a helytartótanácsi leirat még mindig csak „felhívja rá a figyelmet". Szepes megye 1747-ben — arra hivatkozva, hogy az 1625:40. és az 1659:71. tc. szerint a mértékek meghatározása a vármegye feladata — megismétli az 1715:63. tc.-et, hogy a pozsonyi mértékeket kell a szabad királyi városokban is használni.

110 1745-ben a fehérvári tanács elrendelte, hogy „a fazekasok a félkorsókat — büntetés terhe mellett —j a törvényes mérték szerint csinálják".

111 1770-ben a magistratus jelentette a helytartótanácsnak, hogy a városban „már régi idők óta száraz és folyékony dolgok mérésére a pozsonyi mérőt használják". Az 1771. évi leiratra válaszolva, amely országosan a pozsonyi mérő használatát rendelte el, a tanács azt felelte, hogy a városban egy akó (urna) 64 icce, és a sót fontban mérik.

m

, 1772-ben a csapók a pozsonyi singet használták; a fonalat a szövőszékükön 46 sing hosszúra vették. — Egy (gabona-) keresztbe 17 kévét tettek, ami búzából, rozsból egy, árpából, zabból két mérőt jelentett."

3 A városi mértékeket Pozsonyban hitelesítették. 1789-ben egy polgár 19 forint 56 krajcár útikölséget kapott, amiért egy egész, egy fél, egy negyed és egy nyolcad mérőt hitelesítésre Pozsonyba vitt.

11

'

1 1789-ben — Bárándpuszta újbóli felmérésével kapcsolatban — a tanács kinyilvánította, hogy „egy hold —< két mérő, ezt kell a számítás alapjául venni"."'

1 1793-ban a fehérvári boltokban fél, negyed, egy, két, három és négy fontot használtak. — 1797-ben a gubacsot háromféle mértékkel, köböllel, három urna tartalmú edénnyel és részben pozsonyi mérővel —\ is mérték.

110 1798-ban rendelte el a helytartótanács, hogy a bádogosok által készített bormérő edények prototípusait a tanácsnak kell ellenőrizni és jellel ellátni. A hordók akózására akózófát használtak (az 1805-ben eltűnt, a város az új nagy akózóért 5, a kicsiért 30 krajcárt fizetett)."

7 1805-ben a megyei kisgyűlés hívta fel a város figyelmét, hogy „a szilárd és folyékony mértékekre és súlyokra nagyobb gondot fordítson". A tanács a figyelmeztetést a kapitányhoz továbbította. Talán ez eredményezte, hogy ebben az évben a város nagy mértékeket szerzett be, valamint a helybeli kádárokkal pontos iccét és tizenhatodot készíttetett. Eder József vaskereskedő a következő évben nyújtotta be a mértékekről és súlyokról szóló 137 forintos számlát.

118 Fejér megye 1808-ban rendelte el, hogy a következő év január 1-től egységes mértékeket kell használni. A város ezért megsürgette a budai mesternél a mértékek prototípusait."

0 Ebben az évben a tanács — korábbi határozatát megismételve —• intette a kádárokat, hogy pontos mértékű és nagyságú hordókat készítsenek, „a rossz mértékkel ugyanis a kocsmárosok visszaélnek". A tatanács felhívta a szomszédos Veszprém megyét is, hogy az ottani kádárok se csináljanak hamis mértékű és nagyságú hordókat. 1816-ban ennek ellenére több panasz érkezett, hogy „a szőlőbirtokosok hordói nem felelnek meg annak az akószámnak, amit az akózóvas mutat; ez a vevőket felette károsítja". A tanács a kapitányi hivatalt utasította, hogy „szerezzen érvényt az 1807:22. tc.-nek".

130