Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

Adóterhek - Rendészet

1815-ben a város a helytartótanácshoz fordult: küldjön olyan mintamérőt, amelyhez a helybeli famérőket hozzá lehetne szabni, a városban levő kisebb szabású mérő helyett.

121 1817- ben bejelentés érkezett a tanácshoz, hogy a város egyik mérőlánca nem jó. A tanács az egyik helyi ácsmester kétöles láncával mérve össze, megállapította, hogy a városi mérőlánc a törvényes bécsi ölnél valamivel hosszabb. A tanács a polgármesterre bízta, hogy „szerezze meg ezen lánc törvényes mekkoraságát". Az ügyet végül is a kapitány és egy tanácsos úgy oldotta meg, hogy a láncot egy lakatossal megrövidítették, „kopottsága miatt ugyanis valamennyire meghosszabbodot". A láncot ezek után a kapitányi hivatalban őrzött hiteles öllel összehasonlítva, megegyezőnek találták/-' 1818- ban a szószóló jelentette, hogy a dézsmagabona mérése körül viták voltak. „Eddig az volt ui. a szokás, hogy a mérőt megtetézték, a csapófát a közepébe ütötték, a csapófát a fele tetézésen keresztül vitték. A város azonban így kárt szenved". A tanácsi határozat szerint „a bemérést ezután úgy kell csinálni, hogy a mérőt egészen le kell csapni. Sem a lapát alja, sem a söprés alá való nem lehet a számadóé". A gazdasági ülés „beszáradás" címén 100 mérő után 5 mérőt javasolt a számadó javára. A tanácsülés azonban csak két mérőt fogadott el.

128 1825-ben az országgyűlési követeket bízták meg, hogy vásároljanak a városnak fonthoz való mértékeket (1 db 10 fontos, 2 db 5, 2 db 2 és 1 db egy fontos mértéket) „és a legelső alkalommal küldjék haza".

124 1831-ben a városnak a nagyobb terhek mérésére egy nagy mázsára volt szüksége. Ezt a polgármester és a szószóló Pesten szerezte be, „amikor úgyis mentek kaszárnya-ágynemű vásárlása végett". Az új nagy mázsán az árukat mázsánként 2 krajcárért mérték. A pénzt a kapitányi hivatal szedte be és adta át a kamarási hivatalnak.

125 Pénzek A fentebb említett 1723. évi bécsi kamarai leirat kívánsága, „a magyar pénz egységes bevezetéséről, hogy ne legyen kétféle forint (ami különben is csak pecunia imaginaria)", csak jámbor óhaj maradt. A XVIII. századra a pénzrendszer zűrzavara a jellemző. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy 1770-ben rubel is forgalomban volt az országban.

120 1775-ben a város azt jelentette a helytartótanácsnak, hogy a magyar (vulgo kurta vagy vonyós) forintot nem használják, hanem régi idők óta a rajnai forint van forgalomban (ami 100 dénár). „így a magyar forinttal kapcsolatos devalváció a várost nem érinti."

127 1780-ban a városban arany-, ezüstpénz nem volt forgalomban, legfeljebb a közpénztárban volt található. Rézpénz viszont forgalomban volt. 1786-ban hirdették ki a helytartótanács rendeletét a forgalomban lévő hamis velencei dukátokról.

128 1787-től a bankócédulákat, amelyeket addig csak a bankócédulapénztáraknál lehetett beváltani, minden só- és harmincadhivatalban beváltották. 1788-ban trombitával hirdették ki a városban, hogy egy tallér három korona, egy korona 2 forint 14 krajcár, egy gulden 1 foFMTÉ 18 273