Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

Adóterhek - Katonaság, rendészet - Katonaság

Az újoncok toborzását, verbunkot, minden időben támogatni, költségeit fedezni kellett.

80 Az első újoncállítás, amiről a források beszélnek, az osztrák örökösödési háború idejére esik. Székesfehérvár 1741. november 10-én kapta meg az uralkodói leiratot: az országgyűlési repartitio szerint a városnak 40 gyalogost kellett kiállítania. A december 9-i tanácsülés foglalkozott az üggyel; megállapította, hogy „a Nemzeti Gyalogezredre sürgősen szükség van. A toborzást el kell kezdeni". Minden újonc ellátására 9 krajcárt és fél liter bort, foglalóként 2 forintot adott a város. A toborzáshoz szükséges két zenészt a város fizette.

90 1742-ben a város 10 lovas kiállítására 1000 forintot fizetett be a budai hadipénztárnák A városi küldönc, a toborzás során kifejtett fáradságáért, 6 dukát jutalmat kapott. A toborzott újoncok között, Mór felé menet, zavargás tört ki, aminek sérültje is volt.

01 Az 1743. évi Szent György napi vásárkor zavargás volt az Andrássy-ezred újoncai és a vásározó nép között. 1744-ben a tanács a hadbiztosnál tett panaszt a Vetési magyar gyalogezred verbunkos zászlósa ellen, aki az utcán egy lakost karddal megtámadott, valamint szállásadójától sok gyertyát és fát követelt. 1748-ban a toborzó Páljfy Lipót magyar gyalogezred zászlósa volt a panasz oka: egy szabólegényt erőszakkal akart katonának vinni, nadrágját, csizmáját, pénzét elvette.

93, A hétéves háború alatt nem volt újoncállítás, viszont a város követte azt a korábbi és általános gyakorlatot, hogy büntetésként alkalmazta a katonának adást. így járt pl. 1757-ben két lakos, akiket „káromkodás és aprólékos lopás miatt", büntetés helyett, Budára adtak katonának. Ugyanoda került egy szabólegény, aki „egy gyanús nőszemélyt a feleségének adott ki'

9:! 1767-ben, a Szent János napi vásárra a városba jött toborozni egy zászlós, húsz katonával. A város szállást adott nekik, de hangsúlyozta, hogy „a vásár ideje után nem köteles erre. El kell hagyniok a szállást és a várost".

94 Az 1770-es években a város saját toborzókáplárt tartott. 1778-ban a céhek katonaállításra 218 forintot adtak össze. A pénz 20 napra volt elég; három hegedűst és verbuváló legényeket fogadtak belőle, fizették a bért és kenyeret, az újoncoknak a kézi-pénzt, a vizitáló seborvost, csákósüvegeket és pántlikákat vettek, jutalmat adtak a vármegyei katonáknak a „fogdosásban" nyújtott segítségért és ajándékot kapott a kerületi biztos. Az összegről azonban még tíz év múlva sem számolt el a kamarás. A helytartótanács 1778-ban utasította a várost, hogy készítse elő a kaszárnyákat az újoncok részére, mert különben azokat a polgárok házánál helyezik el. A tanács az újoncok gyűjtésére biztosként Parraghy Ignácot jelölte ki

95 Az 1787. október 8-i megyei közgyűlésen a főispán hirdette ki, hogy a megyére kivetett 121 újoncból a városra 19 jut. A tanács az ügyet a városi kapitánynak adta ki; az ő feladata volt verbunkosokról és zenészekről gondoskodni. A kaszárnya kapuját ráccsal látták el, hogy a befogott újoncok meg ne szökjenek.

90 1788-ban vezették be egyes megyékben —• a török háború hadkiegészítésére — a katonafogdosás helyett az összeírásos rendszert. Emellett az ezredek a régi mód szerint is toborozhattak. A városnak ekkor