Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
Adóterhek - Katonaság, rendészet - Katonaság
egyes években (pl. 17,37-ben) a kincstár fizette, de a fát akkor is a város adta. 21 A tisztek szállásáról külön gondoskodott a város. 1728-ban az egyik ilyen szállás a Palotai külvárosban volt. A kamarai házban a katonai parancsnok lakott. 17,33-ban egy százados, akinek a város nem tudott szállást adni, 50 mérő zabot kapott helyette, „mivel jól vezeti a katonaságot". Van példa arra is, hogy a tiszti szállásért a ház tulajdonosa adóelengedést kapott (pl. 1736-ban másfél évre 11 forint 36 dénárt). A tisztek ingyen beszállásolása ellen a város Bécsben tiltakozott. 22 1755-ben a tanács úgy döntött, hogy bérbe veszi a Viczenty Jakabházat (Font-ház), ahol legalább három tiszti szállást és a városi bormérést lehet elhelyezni. 1762-ben Kleinfeld főtörzsőrmester, „hűséges szolgálata jutalmául", megkapta a Hauptmann-Gasse-i szállást. A kövektező évtől a város házat bérelt a tisztek szállása céljára. A városi pénztár minden kapitányi szállásért 60, hadnagyi-zászlósiért 30 forintot fizetett. 1782-ben a városban négy tiszti szállás volt. r ' 1791-ben az Esterházy Antal ezred alezredese kért szállást a várostól. A városi kapitány szerint ,,a városi házban nem tud adni neki, hacsak a kancelláriát és az alacsonyabb beosztású tisztviselők szobáját el nem foglalja". Ezt azonban a tanács nem engedte: szállást béreltek az alezredesnek. A tiszti szállásokat éppen ezért még akkor sem adták oda civilnek, ha éppen üresek voltak.4 A francia háborúk hozták magukkal, hogy a városi fürdők tulajdonosai, bérlői és azok a hatóságok, amelyeknek területén fürdők vagy melegvizek voltak, az odaérkező tiszteket, különösen a sebesülteket, gratis látták vendégül. 2 "' Az 1808-as háborús évben a tiszti szállásköltség a városnak 1452 forint 30 krajcár kiadást jelentett. Ennek része volt a tiszti szállás berendezési tárgyainak a felújítása is. 1801-ben pl. hat bőrszéket és egy ún. kanapét vettek a Font-házbeli szállásra. A berendezési tárgyakat, amikor a tisztek éppen elköltöztek, a Puskapor-toronyban tartották. 1816-ban, „mivel most már nincs számos katonajárás", a tiszti szállások egy részét a tanács lemondta. 20 A városban elszállásolt katonaság létszáma változó volt, elsősorban a "'szükséglet határozta meg: 1733-ban egy huszárezred, 1764-ben 600 fő (zászlóaljanként 14-15 asszonnyal), 1785-ben négy zászlóalj, 1801ben hat század, 1812-ben 800 fő. 27 A város nemcsak a tisztek, hanem a legénység részére is bérelt házakat. 1788-ban a magistratus a megyéhez fordult, mivel a háború miatt a szállások üresen álltak, ami felesleges kiadást jelentett. 1812ben, ,,,mivel most nincs olyan sok katonaság a városban, hogy kvártélyokra lenne szükség, ezért azt kibérelni nem kelletik". 28 Már fentebb láttuk, hogy a beszállásolás kérdésében ellentét volt az egyes városrészek, elsősorban a Belváros, valamint a Budai és Palotai külváros között. 1786-ban a külvárosi polgárok beadványban kérték a tanácsot: a katonaságot ne csak hozzájuk, hanem a belvárosiakhoz is szállásolják be. A belvárosiak viszont kérték, hogy a külvárosiak álljanak el a követelésüktől, mivel 1687 óta a Belváros viselte ezt a terhet. A vita vége az lett, hogy a tanács határozatban rögzítette a beszállásolást. E szerint „a Belváros 80 évig viselte e terhet, ami a polgároknak 15* 227
