Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

Adóterhek - Katonaság, rendészet - Katonaság

évi 30( forintjukba került. A külvárosiak egyébként is több beneficiumot és előnyt élveznek. A belvárosiakat terheli a polgári alkalmazottak szállása is/'

20 Ez azonban nem hozott megnyugvást: 1801-ben a külvárosi polgárok újabb panaszt adtak be. Kérték, hogy kényszerítsék beszállásolásra a belvárosi polgárokat és a külvárosi, házuk után adózó házas gazdákat. 1815-ben a helytartótanács is állást foglalt a kérdésben: a katonatartás nemcsak azokat a városrészeket terheli, ahol korábban vár állott.

30 A városi sorompón kívüli lakosokhoz, akiknek se szántóföldjük, se polgári jogaik nem voltak, a város csak a legvégső esetben helyezett katonákat.

31 Mentességet a beszállásolás alól csak igen ritkán adtak. Egyes városokban a bírót és a tanácsosokat felmentették, míg a főrendek és a nemesség házait nem. Ez természetesen állandó viták forrása lett. 1737ben Viczenty Ádám tett panaszt, amiért rezidenciális házába katonákat szállásoltak. Ha azonban ,,a külső személyek" nem laktak a városban, katonákat sem szállásoltak be a házaikba. Mentességet lehetett nyerni akkor is, ha valaki, pl. a városi hajdúnak adott szállást.

32 Az 1789. évi „magasabb rendelkezés" szerint a tanácsosok (köztük a jegyző is) mentesek voltak a beszállásolás alól. A választott község 1796. évi kérelme a királyi biztoshoz, hogy az egész város mentes legyen a teher alól, nem talált meghallgatásra.''

1 1801-ben a Lövőház utca lakosai kérték a mentességet, de ,,a tanács ezt nem teheti meg". Az öregség viszont lehetett indok a felmentésre. 1810-ben Beké Mihály személyesen kérte arra hivatkozva a tanácstól a mentesítést. Egyúttal a szegényház javára 300, pokrócok vásárlására 100 forint adományt tett. Ez nem maradt hatás nélkül: kérését teljesítették:

7

' A megyei katonák azonban nem, „mivel a katonatartás polgári közteher, attól senkit feloldani nem lehet". 1835-ben utasították a szállásmestert, hogy „sor szerint, kivétel nélkül mindenhová szállásolja be a katonákat". Kivételt csak a városi és a vármegyei tisztviselők és — az eddigi szokás szerint, amíg más határozat nem születik — a választópolgárok (a választott község tagjai) házai képeztek. Az uralkodó 1846. évi nyilatkozata szerint „emberemlékezetet felülmúló idő óta, a nemesekhez katonaságot szállásoltak, ezt ezután is megtartják".

3

'' A beszállásolás körüli teendőket a szállásmester (Quartiermeister) végezte. Feladata igen sokrétű és nehéz volt. Részlehajlás nélkül kellett a terheket lehetőleg egyenlően felosztania. A tanács alkalmazta vagy rendelte ki az írnokok közül. Időnként katonai raktáros is volt. 1807-ben kérte a szállásmester, hogy — a feladatok megnövekedése miatt —

1 adjanak mellé egy kisegítőt, „mert még éjjel is zavarják, úgy hogy cselédjeit és gyermekeit kell segítségül hívnia". A tanácsnak azonban nem állt módjában új állást létesíteni, viszont a Font-házban adott neki szállást.

36 A szállásmester a beszállásolt katonákról a házak szerint hiteles könyvet vezetett, amelyet időnként a tanácsnak mutatott be. 1848-ban került sor arra, hogy Várady József szállásmester feladatát a városi hadnagy,! a főkapitány és a negyedmesterek között felosszák. Az első felügyelt a laktanya-szerekre, „mintha szállásmester lenne". A főkapi-