Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
Adóterhek - Katonaság, rendészet - Katonaság
50 000 napszámot jelentett, amit a polgárság őrségben, előfogatban, kézműben teljesített. A kár összegét 191 186 forintban jelentette a város. 3 A városban állomásozó helyőrség nemcsak biztonságot jelentett a városlakóknak, hanem azt is, hogy nem kellett maguknak falaik őrzésére szolgálatot telj esi teniök. így érthető, hogy 1724-ben, amikor bizalmas hír érkezett a helyőrség megszűnéséről, a város két küldöttet menesztett az uralkodóhoz azzal a kéréssel, „hogy nem megszüntetni, de inkább erősíteni kell a helyőrséget". A kérés nem maradt eredménytelen, a kivonulás csak átmeneti volt/' 1727-ben az új katonai parancsnok felhívta a tanácsot, hogy gondoskodjon az őrszobáról. A város ekkor a nádorhoz fordult, hogy a katonaság ne hagyja el a várost. A válasz az volt, hogy amíg az új helyőrség meg nem érkezik, a polgároknak kell az őrséget ellátniok. A tanács ezért 1733-ban polgári őrséget szervezett: a két kapunál hat-hat főt, a főőrségen két éjjeli őrt, akik az órákat is kiáltották:' 1743-ban a katonai parancsnok a városban ,,a katonai fegyelem fenntartására" éjjeli őrjáratokat állított fel, amelyet egyes polgárok szitkokkal halmoztak el és kővel dobáltak. A tanács ezért megbüntette őket. A következő évben újból Bécsben járt küldöttség azzal a megnyugtató hírrel tért haza, hogy a helyőrség kivonásától nem kell tartani. A város inkább vállalta a katonai terheket.' 1 1775-ben a város megkereste báró Krasky katonai parancsnokot, hogy a kapukat korábban nyissák ki, mert az emberek későn érnek a munkájukhoz. Az 1779-ben érkezett uralkodói leirat szerint a nehéz hadihelyzet miatt nem tudta a katonaság a kapukat őrizni. A tanács ekkor három kapitányt jelölt ki, akik 100 alkalmas embert szedtek össze. Az őrségnek minden polgár 4 krajcárt (ehhez szüretkor még egy kenyeret) fizetett. Az őrjáratoknak a katonai raktárak biztonságára is kellett vigyázniuk. A török háború során kárt szenvedettek részére a városban pénzt gyűjtöttek, amit Budán fizettek be. 7 1301-ben a fertálymesterek panaszt tettek, mert a polgárok és plebejusok vonakodtak éjjeli őrségbe menni. A polgárokat 6 Ft-ra, a plebejusokat 32 botra ítélték. 1805 novemberében az itt állomásozó zászlóalj elhagyta a várost, az őrséget a polgároknak és lakosoknak kellett átvenniük. „Erre kötelezi őket az esküjük is" — mondta a kivonuló katonai parancsnok. A városi kapitány a polgárokból szervezett őrjáratokat. 8 1805. november 18-án a püspök udvari prefectusa arról értesítette a tanácsot, hogy a franciák Pozsonnyal szemben, a Duna-parton gyülekeznek. A tanács úgy határozott, hogy maga gondoskodik a város biztonságáról, a fertálymesterek segítségével minden negyed 12 embert (vulgo P.atrul) állított ki, ezekből öt csapatot (cohors) szerveztek. Hogy mi a további teendő, azt Marich Tamás alispántól akarták megtudni: ő azt javasolta, hogy a szervezést tartsák függőben, amíg a budai vagy pozsonyi katonai raktárból nem tudnak fegyvereket szerezni. Ez a válasz nem elégítette ki a magistratust; ezért egy tanácsost küldtek a nádorhoz Győrbe. Az események azonban intézkedést követeltek: a tanács nem tudott mást tenni, mint ami különben is szokása volt: a biztonság fenntartására két tanácsosból, a jegyzőből, egy írnokból és négy választott polgárból egy bizottságot állított össze. Ez többször is ülésezett,
