Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

Adóterhek - Katonaság, rendészet - Katonaság

volt olyan ülése, amelyen 57 napirendi ponttal foglalkoztak. Ilyen tárgy volt a franciák közeledte majd távozása, a császári csapatok mozgása, azok ellátása, a tábori sütőkemencék felállítása, a fertálymesterek mellé kisegítők állítása. A katonai egységek mozgására vonatkozó híreket beiktatták. A nádor —> a tanács többszöri kérdésére válaszolva — intette a várost,; hogy „maradjanak csendesen, ne engedjék a hamis hírek terjedését és álljanak készen a felkelésre".'

1 1809-ben újból háborús veszély fenyegette a várost. Májusban kéréssel fordultak Komárom és Győr városhoz: értesítse őket, ha az ellenség a város felé közeledne. 1809. május 23-án érkezett meg a nádori kancellária 1184. számú leirata, amely szerint az ellenség Bécset már elfoglalta. Ezért az útleveleket szigorúbban kellett ellenőrizni, az ellenség kiáltványait össze kellett gyűjteni, a rendelkezéseket gyorsan és serény/en végre kellett hajtani. Arra az esetre, ha az ellenség a városhoz közeledne, a nádor elrendelte, hogy az összes királyi (katonai és kamarai) tiszteket értesítsék és segítsék őket, hogy a kincstári pénzeket biztonságos helyre szállítsák. A korábbi tapasztalatok alapján a nádor megtiltotta, hogy küldöttséget menesszenek hozzá. 1809. június 15-én ennek az utasításnak megfelelően a tanács értesítette az élelmezési praefectust az ellenség közeledéséről. Komárom város pénzeit „testvérileg" Székesfehérvárra menekítették.

10 Ugyanekkor a tanács határozatot hozott arra az esetre, ha az ellenség betörne a városba. E szerint a mészárosok és a pékek gondoskodjanak a hús- és kenyérellátásról. A polgárok ne tömörüljenek az utcán, mert ezzel az ellenség túlkapásait segítik elő. Ne járjanak botokkal, fegyverekkel; ezeket a városházán helyezzék el. Egyúttal kijelöltek egy bizottságot a katonaság (ellenséges) ellátására. Egy tanácsost Somogy megyébe küldtek, hogy az „ellenségről tudósítást adjon".

11 A francia invázió által okozott károk pótlására Pozsony (2 491 257 forint kár) 100 000 forintot kapott a bécsi kamarától. Győr részére országos gyűjtést szerveztek. Székesfehérvár 1810-ben 1000 forintot adott a városi pénztárból. A lakosság 429 forintot adott össze.

12 Az 1830-as években — a tanács kérésére — még mindig katonai őrjáratok járják a város utcáit, „mivel számos éjjeli betörés és erőszakos lopás miatt a lakosok személyes és vagyoni biztonsága igen megcsorbult". A katonák az őrjáratokért a várostól jutalmat kaptak. A katonai őrjáratokról még 1846-ban is olvashatunk.

13 Beszállásolás A beszállásolás terhét a város lakói csaknem a török utáni korszak első percétől viselték. 1693-ban a fehérvári bíró és szenátorok — „mindennapi nyomorúságukban" —• a budai kamarai adminisztrációhoz fordultak, „mivel a katonaságtól sok jogtalanságot szenvednek, akik a szálláson kívül fát, világítást, sót és mindenféle konyhai edényt kicsikarnak tőlük". A beadványra Hochburg János Miklós élelmezési tiszt azt felelte, hogy „csak szállást, fát és világítást tartoznak adni". A Rákócziszabadságharc, illetve 1715 után megszaporodtak a városok beszállásolási ügyei.

14 FMTÉ 15 225