Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

Adóterhek

1775-től deputatio censuralis működött a házi- és az adószámadások felülvizsgálatára. Tagjai: négy választópolgár és a szószóló voltak. A következő évben a kamara újból figyelmeztette a várost a házi- és adópénztár külön kezelésére. Ezt azonban nem segítette elő, hogy 1777-től kezdve a házipénztári számadásokat is a katonai év szerint kellett vezetni. A. két pénztár együttes kezelésére utal, hogy 1781-ben 2680 forint contributiot a házipénztárból fizettek ki.

133 A kerületi főbiztos (és a helytartótanács) 1785. októberi rendelete, amely szerint a házipénztárat az adóval együtt kellett kezelni, tehát csupán a gyakorlatot szentesítette. A számadásokat ekkor a városi bíró vizsgálta felül. Az adószedő 1786-ban, „hivatal ellátásához szükséges épület építését" kérte a városházán. A tanács a bíró lakására gondolt, de előbb tataroztatni kellett. A két pénztár szoros egységét mutatja, hogy 1790 februárjában a hadielőlegre a város álal felvett 10 000 forint kamatait a hadiadópénztár fizette, de márciusban 1000 forintot adott „kisegítésképpen" a házipénztárnak.

134 1790 októberében a szószóló és a választott község javasolta az adópénztár és a házi- (kamarási) pénztár szétválasztását. A tanács azonban a fentebb említett (1785) helytartótanácsi rendeletre hivatkozva ezt nem látta indokoltnak. 1791-ben az egyesített hadiadó és kamarási perceptor a két pénztár különválasztásával foglalkozott. A végleges megoldást az 1792. januári helytartótanácsi leirat hozta meg: válasszák szét a két pénztárat. Erre a,tanács — szokás szerint — bizottságot küldött ki. A munka azonban vontatottan haladhatott, mert még az év novemberében is a házipénztárból fizették ki az adónövekedést (auctiot). A perceptori hivatal ekkor a városházán lévő boltban volt elhelyezve.

135 Az adópénztár kamatra is helyezett ki tőkéket. Elsősorban a középületek (vármegyeháza, püspöki palota) évi adójára letett összegeket. így adott pl. 1794-ben 100 forintot — kezesség mellett — Kaiser Antalnak, amelyet a város a megyeháza melletti telek adójára kapott. A 100 forint kamataiból fedezték azután a telek évi adóját. 1797-ben a perceptor írta össze azokat a nyugdíjazott katonatiszteket, akik a városi hadiadópénztárból kapták a nyugdíjukat.

130 Van példa arra is, hogy közvetlenül a hadiadópénztár fizette a tiszti szállások bérét: 1802-ben 861 forintot.

137 Az 1820-as évektől kezdve a perceptori hivatal (adóhivatal) egyre inkább elkülönül a házipénztártól. Ennek ugyan ellentmond, hogy 1824-ben az adópénztár segítette ki a házipénztárat, de ez kölcsönösen is megtörtént. Az adószedői hivatal rendszeres évi pausálét adott a házipénztárnak (a háziadóból) a tisztviselők, a conventionatusok és a cselédek fizetésére. A kamara azt szorgalmazta, hogy az összeget már a kivetéskor a kamarási pénztárnak utalványozzák, illetve abból csak annyit vegyenek a valóságos bevételek közé, amennyit az adóhivatal beszedett. A háziadót különben az adószedői pénztár számolta el.

13S A számadásokban talált hiányokért az örökösök is feleltek. 1836-ban az elhalt Yblacker József adószedő árváit tették felelőssé az 1825—1831. évi számadásokban talált csekély differenciáért. Az árvákat végül is a helytartótanács mentette fel.

139