Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

Adóterhek

1814-ben az adószedői állásra heten pályáztak. A belső tanács és a választott község együttes ülése közülük „közakarattal hármat jelölt választás végett". Ebből a három kandidátusból választották meg azután az új adószedőt, Rauch Alajost. A következő év októberében Rauch nővére, egy komáromi kereskedő özvegye, kérte, hogy „a tanács bocsássa hozzá egy időre Rauch Alajost, az ura számadásainak a rendbeszedésére". A tanács válasza: „Az adószedés ideje most van; az adószedő úrra itthon elkerülhetetlenül szükség van. így a kérést nem lehet teljesíteni." Rauch Alajosért a kezességet anyja vállalta. A tanács a kezeslevelet az irományok közé tette. 1816-ban Rauch amiatt panaszkodott hogy „amikor számvetésre Budára utazik, a felsőbb hely által meghatározott napibérekből nem tud kijönni, így a saját erszényéből kell pótolnia". A tanács kérte a magyar kamarát, hogy „a napibért az élelmiszerárakhoz alkalmazza".

lp8 A kezeslevélre 1821-ben lett szükség, amikor Rauch Alajos volt adószedőt 23 904 forintban marasztalták el. A kezeslevelet a királyi biztos segédje kérte el a várostól. Az új adószedő ekkor Yblacker József volt.

120 Yblacker 1834-ben halt meg. A tanács közölte a választópolgárokkal, hogy „alkalmas tagról gondoskodjék, hogy minél előbb meg lehessen választani a perceptort". A választás 1834 júliusában zajlott le. Először azt döntötték el, hogy „az adószedői állás nincs alávetve a rendszeres tisztújításnak, tehát nem kell addig várni. Nem suppleálni, hanem reintegrálni kell". Az állásra három (a pergondviselő, egy becsületbeli alügyész és egy ügyvéd) jelentkező volt. A három személyt a tanács rangsorolta, az első helyre Láng István pergondviselő került. A három kandidátus nevét a tanács — választás céljából — a választópolgárok külön tanácskozása elé terjesztette. Azok azonban nem foglaltak állást; azt a kifogást emelték, hogy nem ismerik a jelöltek vagyoni helyzetét és kezeseit. A másnapi ülésen a tanács megmagyarázta nekik, hogy elég kezesség az adószedő kétszeres fizetése, ennél pedig a jelöltek többet ajánlottak. Ezután a választópolgárok voksoltak, a legtöbb szavazatot az első helyen jelölt kapta. Korszakunk végéig ő volt a perceptor.

130 Adópénztár, számadás Perceptori hadi- és háziadó-számadást mindig kellett készíteni: kezdetben a belső és a külső tanács vizsgálta felül (1715, 1720). 1724 decemberében hirdették ki a tanácsülésen a helytartótanács rendeletét: a porció- és a kamarási számadást az év végéig be kell küldeni. A tanács a következő postanapon válaszolt: az idő rövid, türelmet kér, amíg elkészülnek a számadások.

131 A helytartótanács 1731-ben rendelte el a hadiadó- és a házipénztár különállását és külön kezelését, de azt is kimondta, hogy „számadási okmánycsere mellett egymást kölcsönösen támogassák". A felülvizsgálatot (helyben) továbbra is a belső és a külső tanács, vagy az ezek által és tagjaikból összeállított bizottság végezte. 1737-ben a super-revisionak nevezett felülvizsgálat 310 forint hátralékot állapított meg. Erről az adószedővel kötelezvényt írattak, amit a városi levéltárban helyeztek el. 1763ban a kamara megismételte a helytartótanács 1731. évi rendeletét: a hadiadó- és a házipénztárat nem szabad összekeverni.

132