Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

A város vezetése - Pénzügyietek

1765-ben a kamara elrendelte a városi adósságok kamatainak 5%ra való leszállítását. Amennyiben a hitelező erre nem volt hajlandó, visszavehette a pénzét. A város pedig olyan hitelezőt keresett helyette, aki 5% kamatra adta a pénzt. Ezen ügyletek lebonyolítására 11 000 forintot vettek kölcsön a földvári sóhivataltól.

110 1768-ban a város hitelezői között ott látjuk Eilhard Györgyöt (6000 Ft), Heinrich Jánost (10 000 Ft), a Daróczi uradalmat (15 000 Ft) és Perzel Teréziát (1000 Ft). Mindegyik 6% kamatot számolt.

111 A kifizetett kötelezvényeket a tanács a kamarához terjesztette fel (1769-ben pl. egy 10 000 forintról szólót). 1772-ben az összes pénztárak számadói negyedévenként jelentették a magistra tusnak, a tőkék állását és az esedékes kamatokat. Ez utóbbiakat a kamara 1785-ben megpróbálta 4%-ra lenyomni, de nem sok sikerrel. A város mindössze egy hitelezőnek mondta fel a tőkét."

3 Az 1780-as évek második fele itt is változást hozott. A helytartótanács 1786 decemberében megtiltotta, hogy a szabad királyi városok kölcsönöket vegyenek fel. A következő évben készült kimutatás szerint Fehérvárnak 3500 forint adóssága volt 6% és 17 800 Ft 5% kamatra felvéve. Az adósságok kifizetését az alispán is sürgette. Mindez azonban — elsősorban a háborús idők miatt —i nem sok sikerrel járt. 1790-ben a tanács újabb 6000 forintról adott kötelezvényt az újfalui bérlőnek, aki a város számára gabonát vásárolt. Úgyhogy 1790 júniusában a magistratus azt jelentette, hogy az 1782-ben megvolt aktív tőkéit nem tudta növelni, sőt az utolsó tisztújítás (1782) óta 25 000 forint passzívája volt. Fzt a malom javítással, csatornák, árkok építésével és fenntartásával, a deperditával, a természetbeni szolgáltatásokkal és a beszállásolással indokolták."

3 1793-ban a királyi biztos elrendelte, hogy a passzív adósságok kifizetésére kell fordítani a malmok 1816 forintos jövedelmét és azt a 19 900 forintot, amelyet a város a katonai élelmezési raktárba szállított gabonáért kapott. A tanács állásfoglalása és válasza: ,,A malombérletből befolyó díjat házi célokra akarják fordítani. A másik összeggel is a város hasznát fogják és kell nézni". Erre a kamara a következő évben azt írta vissza, hogy a város a passzív adósságát minden lehető módon csökkentse.

11

'

1 1795-ben a város 15 000 forintos kölcsönt próbált felvenni, de a veszprémi püspökhöz és káptalanhoz menesztett küldöttség nem járt sikerrel. A tanács ekkor úgy határozott, hogy a környező bérlőkhöz és juhászokhoz fordul. A felsőbb hatóságok ellentétesen foglaltak állást ez ügyben: 1795 májusában a helytartótanács nem járult hozzá (hidak, töltések javítására) kölcsön felvételéhez. A tanács erre a kamarához fordult, mely nem zárkózott el 3000 forint felvételétől, kútépítés céljára (1795. augusztus). Hamarosan megjött az uralkodói hozzájárulás (a kamara közvetítésére),! hogy a város a hidak, töltések, utak javítására 5000 forint kölcsönt vegyen fel.

115 Az 1790-es évektől egyre inkább megfigyelhető, hogy a polgárok és lakosok pénzüket 5% kamatra a városnál helyezték el. Ezt tették pl. 1795-ben az Yblacker örökösök az eladott szőlő árával, vagy egy polgárasszony kertjének az árával. 1400 forintot helyezett el 5%-ra a város-