Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
A város vezetése - Pénzügyietek
nál Hübner Sebestyén. A kötelezvényeket nem a jegyzői hivatal, hanem a nagyobb hűség kedvéért a bíró, a konzul és a szószóló írták alá. 11G 1800-ban a kamara engedélyezte, hogy a város a malmok javítására, csatornák tisztítására 400 forint kölcsönt vegyen fel (5% kamatra). 1801ben a fogadók bérlőnéje adott 9000 forintot; ebből fizette ki a város (1000 forintot hozzátéve) a Polinperper-féle 10 000 forintos adósságot Ebben az évben a tanács úgy döntött, hogy mivel városi polgárok is kínálnak pénzt, inkább tőlük kell kölcsönvenni és nem a városon kívüliektől (pl. paksi lakosoktól). 117 A kamarási pénztár 1806-ban 15 000 forint értékű visszafizetett kötelezvényt terjesztett fel a kamarához. Ebből az összegből 7000 forintot Hiemer Mihály örököseinek, 6000 forintot Adler Ferencnek, 1000 forintot Kaut Ferencnek és 1000 forintot Zutrung Györgynek fizetett vissza a város. Egy részét a telekkönyvi pénztárból, majd a kamarási pénztárból megtérítették. A fizetés megkönnyítésére 4000 forintot vettek kölcsön, rövid határidőre Pilhoffer Ferencnétől. Andrássy Antal tanácsos 2000 forinttal segített (1807). 118 Felsőbb engedély nélkül nem lehetett kölcsönt felvenni. 1803-ban a kamara visszafizettette azt az 5000 forintot, amelyet a város Katona Andrástól vett fel. Nem kértek viszont engedélyt, ha az új kölcsönnel a felmondott korábbit pótolták. 1008-ban pl. az egyik hitelező felmondta a városnál lévő 6000 forintját, mire a tanács új kölcsönt vett fel és abból fizette a felmondott tőkét: így a város adósságai nem szaporodtak. 119 Előfordult, hogy a hitelezők az 5% kamatot 6%-ra akarták felemelni. Ilyenkor az volt az eljárás, hogy a város megfizette ugyan a magasabb kamatot, de csak addig, amíg nem talált másik kölcsönt (a régi helyett) 5% kamatra. De van arra is példa, hogy a város a magasabb kamatot megtagadta, mire a hitelező felmondta a tőkét (1809). 1809-ben, háborús kiadásokra, a város újabb 14 000 forintot vett fel. 120 Közben tovább tartott az a folyamat, hogy a polgárok és lakosok a pénzüket felkínálták a városnak, vagyis 5—6% kamatra a kamarási pénztárban helyezték el. 1814-re a város adósságai 27 415 forintra emelkedtek. A város ezt a katonaállítás költségeivel és a segédpénzzel (hadsegedelem) magyarázta. 121 1816-ban újabb nagyobb kölcsönfelvételekről olvashatunk. Zuber Sándor 3000, Sárkány József sörfőző 9000 forinttal kínálta meg a várost (6% kamatra). Pénzt vett fel a tanács az egyházi alapítványi pénzekből is. 122 1818-ban tanácsi kisgyűlésen jelent meg Bajzáth György uradalmainak rendtartója, és felmondta a városnál lévő 27 000 forint tőkét. A tanács a polgárpestert bízta meg a visszafizetéssel. 1819-ben gróf Batthyány József mondott fel 38 000 forintot. A kamarási hivatal az összeget megpróbálta a mészárosoktól visszavenni, mivel állatok vásárlására ők kapták annak idején a pénzt. 123 Van példa arra, hogy katonatiszt kaucióként helyezett el kölcsönt a városi pénztárban. 1827-ben egy főhadnagy 1656 forintot tett be, illetve kért kötelezvényt róla (amit a haditanácshoz kellett felterjesztenie). A. tőkét a város a főhadnagynak csak a haditanács engedélyével adhatta vissza. 124
