Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

A város vezetése - Pénzügyietek

1814-ben az „Ispitály kassza gondviselője" benyújtotta azok jegyzékét, akik a pénztárnak évek óta kamattal tartoztak. A tanács a következő ülés elé idézte őket. 1816-ban a pénztár annyira üres volt, hogy a gondviselő még tűzifát sem tudott venni. A tanács utasította, hogy a kintlevő tőkék egy részét mondja fel, a „lassanként szivárkodó jövedelmeket" pedig tartsa a pénztárban,, sőt a kamatokat se fizesse addig, amíg a kórház szükségleteit ki nem elégítette.

75 A kórházi pénztár vételezte be a kórházi ápolási díjakat. 1823-ban a gondviselő jelentette, hogy az egyik elhalt polgár 267 napig volt a betegek házában, ami napi 30 krajcárt számolva 133 forint 30 krajcár tartást jelentett. A pénzt a kamarási pénztár fizette ki, majd a családon hajtotta be.

76 1826-ban már jobban áll a kórházi pénztár: a gondviselő jelentette, hogy 300 forint van, amit ki lehetne helyezni. Lehetséges volt (mint a háramlási pénztárnál is) a kórházi pénztári tartozások átírása (ha a felek fizetésképpen így egyeztek meg). Az átíráshoz tanácsi engedély kellett.

77 1841-ben a polgármester, mint a pénztárakat vizsgáló bizottság elnöke jelentette, hogy a lemondott kórházi pénztárnok számadásaiban 950 váltó forint hiányt találtak. A tanács, a városban előfordult hasonló szomorú esetekre való tekintettel, utasította a kapitányi hivatalt: vegye őrizetbe a volt pénztárnokot. Sokáig azonban nem tartották fogva, mert másfél hónap múlva a pénztárnok fivére (apát és kanonok) kifizette a hiányt.

78 A szegényházi pénztár (Armenhaus-Kasse) a végrendeletileg erre a célra tett hagyatékokból, adományokból, alamizsnából jött létre. 1754-ben és 1762-ben már jelentős (3764, illetve 6570 Ft) tőkével rendelkezett. Ezt az összeget a kihelyezett tőkék kamatai is növelték. 1772re „hála a Mindenhatónak, annyira megszaporodott", hogy a szegényházban tartott szegényeknek napi 5 pénzt adhattak.

79 ]1776-ban új szegényház építését tervezték. A pozsonyi kamarának meg is küldték a tervrajzot és a költségvetést. A kamara ezt 1778-ban azzal hagyta jóvá, hogy a 9194 forintos építési költségből 5256 forintot a város 17 000 forintos aktív tőkéjéből, a többit karitatív segítségből kell fedezni. „A 12 000 forintos tőkéből nem szabad elvenni, inkább növelni kell" —( írta a kamara, mert ebből, illetve ennek a kamataiból kell a szegényeket eltartani.

80 A szegényházba való bejutást elősegítette, ha a fél a meglévő pénzét a pénztárba befizette. így tett pl. 1778-ban egy lakos a 80 forintjával, vagy két évvel később egy asszony a 100 forint, egy másik az 50 forintjával. A város 1785-ben a helytartótanácsnak kegyes hagyatékokból, alamizsnákból évi 250 forint bevételt és 358 forint kiadást (fizetés alamizsnák szedéséért 8, gyógyszerek 25, fűtés, világítás 245 és épületfenntartás 80 Ft) jelentett.

81 1788-ban a felsőbb hatóság utasította a várost,, hogy az összes pénzeket és adományokat — még ha 500 forint alatt vannak is —• közalapokba (tehát ne a szegényalapba) vételezze be, és csak a kamatokat fordítsa a szegényházra. A szegényházi felügyelő azonban ezt vonako-