Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

A város vezetése - Pénzügyietek

dott megtenni, ,,mivel a pénztár végszükségben van". A megye azonban ezt nem engedte;' befizettette a szegényházi pénzeket isP így a szegényházi pénztár üresen maradt, mint ahogy azt a pénz­tárnok 1790 novemberében jelentette. A magistratus a helytartótanács­hoz fordult, hogy ilyenkor mi a teendő. A felsőbb hatóság válasza: „Gyűjteni kell, ha ez nem hoz eredményt, megengedik a koldulást is". A tanács ezt közölte a plébánossal* 3 A fáradozás eredménnyel járt: 1792-ben már 5000 forint volt a pénztárban. A; tanács úgy ítélte, hogy ekkora összeget már nem érde­mes a pénztárban tartani: kiadta a Fekete Sas bérlőjének azzal, hogy a kötelezvényt a felesége is írja alá. Ettől kezdve a pénztárnok időről időre jelentette, hogy mennyi kihelyezhető pénz gyűlt össze. A kölcsön­adásról a tanácsülés döntött. Előnyben részesítette, akinek (biztosíték­ként) ingatlana volt. A kölcsönről a jegyző a pénztár számára utalványt állított ki. 8 ' 1 1793-ban a helytartótanács úgy rendelkezett, hogy azokat a templo­mokhoz és kápolnákhoz tartozó ingatlanokat és tőkéket, amelyek koráb­ban a .szegényház tulajdonai voltak, nem az egyházi, hanem a világi alapba kell bevételezni. A tanács erről a püspökkel tárgyalt. 8 "* 1796-ban már szegényházi pénztári igazgató működött. A havi szám­adásokat viszont a pénztári biztos nyújtotta be a tanácsnak, amely azt rendszerint ad acta tette. A helytartótanács rendelete szerint a kórházi számadástesteket nem kellett felterjeszteni, hanem csak az aktív-passzív helyzetet (status). 80 1804-ben egy ismeretlen azzal adott 400 forintot a szegényháznak, ha a szegények havonta egy rózsafűzért elimádkoznak. 1807-ben kevés volt a pénz a kasszában, úgyhogy még a szegényházi épület fenntartá­sát sem tudták fedezni. Ezért a korábban eladott szegényházi szántók és rétek árát, amelyet a telekkönyvi hivatalnál letétben őriztek, a sze­gényházi pénztárnoknak adták. Valamit javított a helyzeten, hogy gróf Batthyány Imréné (született gróf Haller Anna) 1310-ben 1000 forintot adományozott. 87 A szegényházi pénztárból városi tanácsnok is kaphatott kölcsönt, mint pl. 1807-ben Hell György 500 forintot. 1811-ben egy lakos 300 fo­rintos kölcsönért az öreg városi hóhér vállalta a kezességet. 88 1813-ban Andrássy Antal tanácsos és városi kapitány a szegényházi és kórházi számadásokat együtt mutatta be. A tanács mindkettőt a le­véltárban helyezte el. Ebben az évben a helytartótanács azzal küldte vissza a szegényházi pénztár 1803—1811. évi aktíváinak-passzíváinak jegyzékét (status), hogy „nem az előírás szerint állították össze, újból meg kell csinálni", 89 1819-ben Ródé András tanácsos, „nyavalás állapota miatt", feloldá­sát kérte a szegények pénztárának gondviselői tiszte alól. Ezt meg is kapta a tanácstól. 1820-ban „a szegények számára bejövő pénzek felosz­tója" jutalmul 2 öl tűzifát kért és kapott. 90 1828-ban Eklér Mihály táblabíró 200 forintot hagyott a szegényház­ra. A tanács megállapította, hogy ,,az elhunyt különös hajlandósággal viseltetett Eisenbarth Ferdinánd iránt, így az összeget neki kellene köl­csönadni". Ugyanebben az évben a felsővárosi plébános 400 forintról szóló kötelezvényt adott a szegényháznak azzal, hogy évente 24 forint

Next

/
Thumbnails
Contents