Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
A város vezetése - Pénzügyietek
bevételeket. Ezért 1808-ban elrendelte, hogy a maradványokat ne vigyék át a következő évi számadásba az aktív tőkék közé, hanem mint maradványt (külön) tüntessék fel. A tanács erre a kamarást kioktatta. Ugyancsak tilos volt azokat a költségeket, amelyekről a számadó tisztek azt gondolták, hogy a felsőbb hatóság fogja jóváhagyni, más elnevezés alatt bevenni a számadásba. 1820-ban a kamarás a városi és az adószedői számadások vezetésére három utsítást is kapott. 1 ' 1820-ban a kamara megismételte korábbi utasítását, hogy a számadásokat két példányban kell vezetni. A másolat elkészítése a jegyzői hivatal dolga volt. 1832-től a felterjesztett eredeti számadásokat és okleveleket a kamara nem küldte vissza, erről a város csak hiteles másolatot kaphatott. 1834-ben az íróház tagjai mentesítést kértek a számadások és a naplókönyvek letisztázása alól. Ettől kezdve minden számadónak magának kellett erről gondoskodnia. 1840-től a város számadásíveket nyomtatott ki, mivel ,,annyi rovat volt, hogy azt tintával nem győzik készíteni". 1S A számadási mellékletek elsősorban számlák, nyugták és elismervények (amelyeket akkor oklevelek név alatt foglaltak össze) felülvizsgálatáról először 1731-ben olvashatunk a városi jegyzőkönyvben: a tanács néhány számlát felülvizsgált, majd a kamarás kifizette. 19 A kezdetek után a mellékletek száma állandó növekedést mutat. 1769-ben 121, 1828-ban már 1165 számlát mellékeltek a fehérvári számadáshoz. 1788-ban a vizsgáló bizottság 186 mellékletet talált hiányosnak az 1780—1785. évi számadásokból. A bizottság mindenkit kihallgatott, aki csak egy számlát is aláírt, hogy maga írta-e azt és igaz-e a tartalma. A gulyások pl. azt vallották, hogy ők szedték be a bárándi fűbért, de mivei olvasni nem tudnak, a kancellista olvasta fel nekik a számadásba való bejegyzést.' 20 1804-től a gazdasági bizottság (ülés) nagyobb szerepet kapott a számlák ellenőrzésében, sőt ez csaknem a testület feladata lett. 1808ban a tanács elrendelte, hogy a kamarási hivatal csak a gazdasági ülés jóváhagyása után fizetheti ki a számlákat. A gazdasági bizottság azt a gyakorlatot követte, hogy a,kézművesek és a kereskedők által benyújtott számlákból 10%-ot levont. Ez ellen a benyújtók úgy védekeztek, hogy eleve 10%-kal többet számoltak el. 21 1820-tól a királyi biztos segédje javaslatára a tanács elrendelte, hogy az írnokok a mellékelt oklevelek számát kívülről írják rá a számadásokra. 1829-ben a kamara leiratban kereste meg a várost, hogy vigye el az 1809—1818. évi számadások mellékleteit, mert különben megsemmisítik azokat, és a tanács felel, ha ebből kár származik. A város az adószedőt bízta meg, hogy hozza haza a mellékleteket, mikor elszámolásra megy. 1842-től a kamarási segéd jegyzőkönyvbe vezették be „a számtalan cédulákat". Az összeget azután előbb kéthetente, majd később kéthavonta, egy külön jegyzékbe vezették át, majd onnan a számadásba, így próbáltak valamit egyszerűsíteni a lassan mindent elárasztó bizonylatok elszámolására. 22 Az utalványozás joga általában a tanácsé volt; ezt mindig magának követelte. Ha a bíró utalványozott is, utólag mindig jóvá kellett hagyatnia a testülettel. 1786-ban némi változás következett be; a tanács a rendes kiadásokban korlátlanul, a rendkívüliekben csak 200 forintig
