Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

A város vezetése - Pénzügyietek

utalványozhatott. A rendszeres kiadások közül is az évi fizetéseket 200 forintig a kerületi biztos, ezen felül a helytartótanács tudtával lehetett csak kifizetni.

23 1791-ben a kamarási pénztár kezelője kérte, hogy az arra az évre „számadásra szükséges" 1000 forintot utalják ki neki. A tanács a jegyzőt bízta meg az utalványozással. 1794 januárjában a helyettes főbíró a tanácsülésnek nyújtotta be az általa az előző hónapban utalványozott összegek lajstromát. Miután az ülés jóváhagyta, a jegyzéket a kamarási hivatal kapta meg.

2

'

1 A XIX. század elejétől kezdve megfigyelhető, hogy a gazdasági bizottság is utalványoz. 1804-ben a tanács ezt új gyakorlatnak nevezi. 1808-ban a számlák kifizetését már a gazdasági ülés általi utalványozásától tették függővé. 1843-tól megszüntették a kifizetésekről vezetett jegyzéket, mivel ,,a városnál minden kifizetés oklevélen, rendesen utalványozta tik".

23 Utalványozási jogot a szószóló is megpróbált formálni magának, de ezt a tanács 1806-ban megtiltotta (nem írhatott alá kötelezvényt sem a város nevében). 1846-ban azonban már szükséges volt az ő aláírása is az utalványozáshoz. Ebben az évben a választópolgárság úgy döntött, hogy az ő véleményükkel ellenkező (,,a tanács által eldöntött tárgyak létesítéséhez szükséges") utalványok aláírását a tribunus plebis tagadja meg.

20 A fentieken kívül a város még számos egyéb számadást is vezetett. 1724-ben olvashatunk először az árvaszámadásokról. 1756-től a városi háziszámadáshoz mellékelték az egyházi, szegény(kór)házi, árva-, serfőzőházi, bor-, üzlet-, háramlási, gazdálkodási és vámszámadásokat. 1759ben a kamarás arra hivatkozva kért fizetésemelést, hogy ő készítette a tized-, a hadiadó-, az egyházi, a szegény- és kórházi, valamint a háramlási számadást is.

27 1783-tól negyedévenként kért a kamara anyagszámadást. 1788-ban számadást vezettek a szőlősgazdák által a csőszök tartására befizetett pénzekről és a lövölde bevételeiről-kiadásairól is. 1789-ben Fehérvár Buda és Pest városokhoz fordult a természetbeniek kezeléséről, hogy a szabad királyi városok egyformán kezeljék ezeket.

28 1808-ban a kamara kifogásolta, hogy a napi számadásokat a kamarás a saját házában vezette, tartotta és nem írta alá. 1814-ben a kamarás özvegye arra hivatkozva kért jutalmat, hogy férje háromféle számadást is vezetett.

29 Külön számadást vezettek a szőlőhegyi pénztárról. A kamara 1821ben kifogásolta, hogy ezek a számadások „oklevelek" nélkül vannak. A tanács azt is vizsgálta, hogy nincsenek-e hamis bizonyítványok a mellékletek között. Külön számadást vezetett a majorgazda (1828). 1829-től a kamara rendeletére külön építkezési számadást vezettek. A tanács az alkamarás feladatává tette, hogy „a nagyobb javításokról, de inkább az új építésről számadásforma jegyzőkönyvet vezessen és abba a költségeket jegyezze fel". A könyvet a munka végeztével a kamarási hivatal kapta.

30 Naplószerű számadásvezetés az 1770-es évektől kezdve jelenik meg. 1776-ban kapták meg a városok a formulárékat; további felvilágosítás céljából pedig a kamarai számvevőséghez utasították őket. A napló-