Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

A város vezetése - Pénzügyietek

nem érkeznek meg hozzá, vagy a tanács nem ad választ, ha információt kérnek tőle bármilyen, a számadással kapcsolatos kérdésben. A kamarai számvevőség azonban nem győzte a sok revíziót: 18,16-ban pl. még mindig az 1805/6. évi számadással foglalkozott. 1828-ban tett „észrevételeket és nehézségeket" az 1809—1812. és az 1820—1823. évi számadásokra.

9 A helyzet ekkorra annyit változott, hogy a számadásokra tett kamarai észrevételeket a tanácsülés napirendjére kellett felvenni és ott megvitatni. Ha az észrevételek az egész tanácsot, vagy valamelyik bizottságát érintették, azonnal választ kellett adni. Ha egyedi szerveket (kamarás, alkamarás, majorgazda stb.), akkor ki kellett nekik adni azokat,, ma;jd válaszukat a tanácsülésen meghallgatni és kamarához felférj eszteni.

11

' A kamarási számadások felülvizsgálatában közreműködött az 1787ben felállított városi számvevőség. 1791-ben a tanácsnak jelentette, hogy az 1789—J90. évi kamarási számadásokat felülvizsgálta és ezért kiadásuknak nincs akadálya. A felülvizsgált számadásokat akkor — néhány évig —i a helytartótanács kapta meg (1794). Van példa arra is, hogy a számvevő által revideált számadások további superrevisiójára a tanács bizottságot küldött ki (1790).

11 A számvevői hivatal megjelenésével tovább bonyolódott a városi házi- és adópénztár együttes kezelésének, illetve szétválasztásának az ügye. A helytartótanács 1785-ben elrendelte a két pénztár egyesítését, ami Fehérvárott annál könnyebben ment, mert ténylegesen sohasem választották szét őket. Annál nagyobb gondot jelentett 1791-ben, felsőbb utasításra, a szétválasztás.

13 A sok számadás ellenőrzése a számvevőnek is sok munkát adott. Többször kérte ezért kisegítők alkalmazását (pl. 1812-ben). A pozsonyi kamara a túlterhelésen úgy igyekezett könnyíteni, hogy az adószedői és a kamarási pénztár kezelőivel kölcsönösen ellenőriztette egymást, a bevételi-kivételi okleveleket kölcsönösen hitelesítették.

1,1 A számadások külső formáját a pozsonyi kamara 1734-ben szabályozta először, akkor kaptak a városok ,,Ideák"-at az összeállításról. A forma betartását a kamara már csak azért is szorgalmazta, mert ebből kapott képet a városok anyagi helyzetéről (1763). A számadások összeállításához sok egyéb elszámolást használtak fel. Ilyen a malom-elszámolás, az összes termények, a bor, a pince, a kocsma, a téglaégető, a kőbánya elszámolása, a kézműves-limitáció, a különböző hátralékok és kintlevőségek jegyzéke, valamint a különböző bizonylatok.

14 1791-ben a természetbeniek — anyagok és a pénz — számadásának a különválasztását rendelte el a felsőbb hatóság. Ezt azonban nem mindig sikerült érvényesíteni, mivel a pénz és a természetbeniek kezelése sem volt mindig szétválasztva.

15 A XIX. század elejétől kezdve a kamara megpróbálta szorosabbra fogni a városi számadások készítését. 1801-ben megküldte a számadások és naplök formuláréját (németből latinra fordított szöveggel). A fehérvári tanács azonban nem vezette be: „A könnyebb ellenőrzés végett maradnak az eddigi elveknél".

10 Zavart okozott az előző évi maradványok átvitele, mert így tulajdonképpen a kamara sohasem tudta pontosan megállapítani a városi