Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

A város vezetése - Pénzügyietek

az egész polgárság jelen volt a revíziónál és adta meg a kamarásnak az absolutóriumot. A választott község megjelenésével (az 1720-as évek végétől) ugyancsak a polgárság nevében, ez a testület működött közre.

2 A számadásokat az 1730-as évektől kezdve a pozsonyi kamara is alaposan megvizsgálta. A város — a helyi revízióra — ekkor már tanácsi deputatiot küldött ki. A hiányokról azonnali, vagy 15 napon belüli magyarázatot kért a kamarástól. Van példa arra, hogy egyszerre több év elmaradt számadását revideálták: 1740-ben pl. az 1730—-1737. évieket. Miután ekkor az adó- jés a házipénztár sem volt elkülönítve, a kamarás adóelszámolással is foglalkozott. 1742-ben pl. az aljegyzővel együtt ment Budára, a szokásos adóelszámolásra.'' Éppen ezért a tanácstagok nem viselhettek olyan hivatalt, ahol elszámolási kötelezettségük is lett volna. Ha ugyanis a számadás és helyi revíziója nem készült el idejében, a pozsonyi kamara felfüggesztette az illetékes tisztviselők fizetését (pl. 1753-ban).'

1 Az észlelt hiányról a kamarás, vagy a számadó tisztviselő először magyarázatot adott, majd biztosítékot követeltek tőle. így adott biztosítékot Viczenty Ferenc volt kamarás 1753-ban 2635 forint hiányról (a hiányban való elmarasztalást convictionak nevezték). A hiány felét később (1757) a pozsonyi kamara elengedte. Egyébként igen gyakori volt a város és a kamara közti levelezés, a hiányokkal kapcsolatos kifogásokról.

3 Az 1770-es évek végétől a számadásokat gyakran maga a tanácsülés ellenőrizte, amelyet ilyenkor sessio censuralisnak neveztek. 1787ben a királyi biztos vezetésével, négy ülnök, a polgármester, két tanácsos, hat választópolgár és öt „panaszos polgár" részvételével, bizottság vizsgálta felül Fehérvár összes, 1779—4786. évi számadásait. A bizottság megállapította, hogy a számadások és a dokumentumok eredetiben megvoltak, de igen gy/akori a törlés és a javítás. A tanács ezt azzal magyarázta, hogy a tisztázatot a kamarai számvevőségnek kellett felküldeni, ami a városnál maradt, az nem tisztázat. Kifogásolta a bizottság, hogy a város 33 640 forint pénztármaradványt mutatott ki, a valóságos maradvány azonban ennél több (34 455 forint). A tanács azzal védekezett, hogy a kamatbevételeket nem számolták el. Ezt a bizottság helytelenítette. Ugyancsak kifogásolták, hogy a bor- és a malombevételeket csak sommásan, vagyis speciális register nélkül vették be a számadásokba. Be kellett volna venni a szőlősgazdák által, a csőszök fenntartására befizetett összegeket is. Hiányolták a nádlásbevételek feltüntetését, mivel a számadásokban csak nádvásárlás" szerepelt.

6 A vizsgálat következményeként a helytartótanács 1792-ben visszamenőleg bekérte a kamarásoknak adott felmentőleveleket. A kamara pedig a városba küldte Hirdt Ágostont, a pesti kamarai adminisztráció gyakornokát. Ez a „városi polgárok között nyugtalanságot keltett". A város kérte a kamarát, hogy tartsa őt távol a várostól.

7 1793-tól a bécsi kamara utasítására a számadásokat (az év végétől számított) három hónapon, 1798-tól négy héten belül kellett felterjeszteni. A számadásért felelősök fizetését függesztették fel, ha ezt elmulasztották.

8 1813-ban a kamara az egész tanács fizetésének a felfüggesztését helyezte kilátásba, ha a számadások, az év vége után, hat héten belül