Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

A város vezetése - Kereskedelem

1339-ben ismét a biztonság volt napirenden: a kapitányi hivatal megállapította, hogy a kalmárok a puskaport nem a városon kívül kijelölt helyen, hanem a boltjaikban tárolják. A tanács utasítása: ,,A kapitány eszközölje a kijelölt helyre való szállítást. Aki makacskodik, annál le kell foglalni a puskaport". Ezzel a kérdés nem oldódott meg: 1346-ban újból olvashatjuk, hogy a kalmárok nem a puskaporos toronyban tartják az árujukat.

110 Dohány Székesfehérvárott 1778-ban alapított Panitz István dohány-fabricát és kérte felvételét dohány- és kiskereskedőként a Kereskedő Társulatba. A dohánnyal való kereskedés bérletét a kamarai adminisztráció 1786 decemberi leirata megszüntette és kinyilvánította, hogy ,,a jövőben iparként lehet űzni". Ugyanebben az évben közölte a helytartótanács az einmanni dohány (és rosolio) -árakat. 1788-ban a budai városi seborvos hívott létre dohány-fabricát. 1830-ban a városban már tubák-gyár is működött (erről a kézműipar-fejezetben szólok).

111 1829-ben Knöbl Keresztély dohánypor-készítő kérte a tanácsot: tiltsa meg, hogy a fűszerkereskedők is áruljanak tubákot, illetve ha árulnak is, egy vevőnek egy latnál többet ne adhassanak. Az érintett kereskedők erre azt felelték, hogy Knöblnek „nincs másokat kizáró kiváltsága, így őket nem lehet eltiltani az árulástól. A készítésbe azonban nem avatkoznak".

112 1842-ben a tanács engedélyezte Kohn Salamonnak, hogy „a városban pipa- és dohánykereskedést gyakorolhasson". 1847-ben Oblat Ignác mutatta be a tanácsnak a császári királyi dohánybeváltási igazgatóságai kötött szerződését arról, hogy a városban a császári királyi dohánygyárak készítményeit árulhatja. A tanácsi elintézés: „A dohánygyári készítmények árulása szabad minden kereskedőnek. Oblat itt megtelepedett és kereskedési engedélye van, így árulhatja." A kereskedési engedély azonban elengedhetetlen feltétele volt a dohányárulásnak. 1847-ben a tanács ezzel az indokkal utasította vissza Popé Romeo izraelita nyelvtanító feleségének a kérelmét, hogy a pápai szivargyár készítményeit árulhassa.

113 Lottóárusítás A városi betáblázási könyvben 1771 februárjában találkozunk Schreibinger István nevével, akinek vagyona „a császári királyi kiváltságolt Lotterie Cammer Commissarius", feltehetőleg kaucióként, 134 forintot jegyeztetett be. így ő lehetett az első lottóbérlő Fehérvárott.

114 Az 1780-as években egymást érték a lottót szabályozó rendeletek. 1780-ban a helytartótanács közölte, hogy „a városban más lottót, mint az uralkodó által kiváltságoltat, nem engednek; ugyanis ez az adózókat gyengítené". 1787-ben a tanács kihirdette, hogy a lottó az eddigi magánbérlő kezéből a kamarai adminisztráció kezelésébe megy át. A következő évben — elkobzás terhe mellett — tiltották meg a magán lottó-