Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
A város vezetése - Kereskedelem
A helytartótanács 1785-ben szigorú körrendeletben tiltotta meg a salétromnátrium árulását. A felügyelet a tanács dolga lett. Ennek értelmében a következő évben már a tanács adott „Pulverhandl" árulási engedélyt. 1788-ban viszont a budai tüzérparancsnokság ráírt a városra: vegye vissza az egyik engedélyt, mert „az még csak nem is polgár". A puskapor árusítása jó üzlet lehetett, mert ezekben az években többen is próbáltak engedélyt szerezni (többek között Hadaun Antal kereskedő is, akit a tanács türelemre intett.) A lőport természetesen veszélytelen helyen kellett tárolni. 102 A francia háborúk miatt a hatóságok nagyobb gondot fordítottak a lőporra és az ólomra. 1800-ban egy városi polgár jelentette, hogy az egyik szatócsnál két francia hadifogoly lőport akart vásárolni. A tanács beidézte a szatócsot, aki elmondta: a katonák valóban akartak nála lőport venni, de ő nem tart ilyet. A tanács további vizsgálatot folytatott, hogy a franciák nem kaptak-e valahol mégis lőport. 103 1803-ban Schönjuss császári királyi tüzérségi parancsnok leirata alapján a városi kapitány összeírta, hogy melyik kereskedőnél mennyi lőpor és salétromnátrium volt. Egyúttal beszedte az engedélyeket és a parancsnok által kiállított újakat osztotta ki nekik. De adott engedélyeket a városi tanács továbbra is, mint 1809-ben YbZ Miklósnak, vagy 1813-ban Yblacker Györgynek. 10 ' 1 1808-ban a külvárosi magyar és német polgárok kérték, hogy a város költségére számolhassák el a szent ünnepeken tűzijátékra elhasznált puskaport. A tanács ezt nem engedte meg, mivel „az ilyen kiadásokat maga is el fogja hagyni". 105 1309-ben a tanács megállapította, hogy a kereskedőknél nagyobb mennyiségű puskapor volt. Ezért megkereste a budai tüzérparancsnokságot, hogy szállíttassa azt Budára. 1814-ben egy belső tanácsos vizsgálta meg a boltosnál tárolt puskaport, és szedett be utána 3 forint 22 krajcár taksát, 1 amit a tüzérparancsnokságnak küldtek meg. 100 1814-ben a grazi tüzérkerület írt a városnak: kötelezze YbZ Miklós kereskedőt, hogy a boltjában található puskaport írja össze és új engedélyt váltson. Ybl a tanács előtt előadta, hogy ő a port és a salétromot egy kereskedőtől vette, akinek ő a vámot is megfizette. „A puskaport éppen ezért úgy árulta, mint a többi árut". Kérte a fenti parancsnokságot, hogy lássa el őt közvetlenül puskaporral és salétrommal, hogy ne kelljen a vámot is megfizetnie. 107 Különös figyelemmel kísérte a város és a felsőbb hatóság a puskapor árulásával kapcsolatos biztonsági szabályok betartását. 1817-ben előírták, hogy a kereskedők házaikban és boltjaikban fél mázsánál többet nem tarthatnak (e helyett a Szedres-kertben lévő puskaporos épületben kellett tárolniok). 1823-ban a kapitány elvette az egyik fűszeresnél talált puskaport („mert nem elég biztonsággal tartja"), és YbZ Miklósnak adta eladásra. 108 1831-ben Fejér megye kereste meg a várost: „Hogy a rablók ne jussanak pukaporhoz, rendelje el (ahogy ezt már a vármegye is tette), hogy a port árulók csak ismerősnek adjanak, ismeretlennek bizonyságlevél mellett". A városi kapitány ezt azzal az intéssel közölte az eladókkal, hogy ha valami szerencsétlenség származna, ők felelnek érte. 109
