Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

A város vezetése - Kereskedelem

KERESKEDELEM A városi önkormányzat lényegesen kevesebbet foglalkozott a kereskedelemmel, mint azt feltételezzük. Igaz ugyan, hogy egyes városok, mint Nagyszombat, már 1557-ben, vagy Besztercebánya 1568-ban statúmot alkotott a kereskedelemről. Körmöcbánya 1628-ban elrendelte, hogy az élelmiszerek ártáblázatát függesszék ki a városházán. Selmecbánya — hogy a szegényeknek és a betegeknek biztosítsa az ellátást — megtiltotta a méz elővásárlását és kasszámra való árulását a bíró tudta nélkül. Kassa város tanácsa ügyelt, hogy a kassai lakosok kereskedéséből ,,a városnak is legyen valami haszna". P[ozsonyban a bőrkereskedés városi monopólium volt. A bányavárosok elöljárói ügyeitek arra, hogy olcsó kereskedelmi áruk legyenek a boltokban. De korán felfigyeltek a városok a visszaélésekre is: Sopron tanácsa 1676-ban büntetéssel fenyegette meg azokat, ,,akik a kereskedőkkel összejátszanak".

1 A regionális és a régión túlmutató kereskedelmi szerepkört betöltő Székesfehérváron hét irányból futottak össze az utak. Ezek a kereskedelmi ágazat szerepét növelték ugyan, de nem tették alapvetővé. A városi tanács által intézett ügyek között viszonylag kevés kereskedelmit találunk.

2 Érezte ezt a város is, hiszen 1722-ben a sérelmei között találjuk, hogy „kereskedelem nincs a városban, a saját hasznára nem tud kereskedni, ezért kevés a jövedelem". A kalmárokat és boltosokat „kómár és botos uraméknak" nevezték, 1764-ben még mindig azt jelentette a tanács, hogy a „városban nincs nevezetesebb kereskedő".

3 A boltokat 1753-tól kezdve —• a helytartótanács rendeletére — vasárés ünnepnap 11-ig zárva tartották. A kereskedők 1843-tól a vásár előtti csütörtöktől kezdve a boltjaikban nagyban is árulhattak. 1848-ban Farkas Ferenc nagyprépost azt akarta elérni, hogy vasár- és ünnepnap zárt ajtók mögött se lehessen árulni. A tanács —i igen ravasz — válasza: „A kormányszéki határozat csak a nyilvános árulást tiltja, a szükséges bevásárlás (vagyis zárt ajtók mellett) meg van engedve". Ez ellen viszont azok a kereskedők tettek panaszt, akik (mint pl. Linzer Károly és társai) nem a boltjuknál laktak. Kérték, hogy vasár- és ünnepnap legalább délután 4 órától nyitott ajtó mellett árulhassanak. A tanács ezt nem engedte meg, „mivel a rendeletek a nyilvános árulást nem teszik lehetővé".

4 Kereskedelmi Társulat A fehérvári kereskedők viszonylag korán, a kassaiak, budaiak és a pestiek után, tömörültek társulatba (Societas mercatorum, Kaufmann Societat): kiváltságlevelüket, két évvel korábban elkezdődött szervezkedés után, 17(12. december 18-án kapták meg. A városi tanácsban 1714. február 9-én tették közzé, az alakuló ülés február 24-én volt. Első elnöke Payerl Lőrinc lett, az őt követők is mind a város leggazdagabb, vezető rétegéből kerültek ki. A Társulat jegyzőkönyvet (1714—1824), pénztárkönyvet (1717—1827), kalkulációs (Calculationsbuch, 1817—1831) és hitelkönyvet (Creditbuch, 1817—.1831) vezetett.

5