Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)

A város vezetése - Kereskedelem

A Társulat egyik legfontosabb feladata volt a városban letelepedni szándékozó kereskedők felülvizsgálata és véleményezése. A tanács minden ilyen esetben a Társulathoz fordult. Van példa arra is, hogy a helytartótanács parancsára kellett valakit felvenni, mint pl. 1744-ben Metzler Kristóf polgárt. A tanács azonban felhívta a Társulat figyelmét, hogy „lehetőségében áll fő-instantiát beadni".'

1 Előfordult, hogy a Társulat valamely kereskedő Örököseinek sem engedte meg nyilvános üzlet vezetését, mint pl. 1755-ben Viczenty Domokos örököseinek. A Társulat, szükség esetén, magánál tartotta a kereskedés jogát,'

: ha az elhalt kereskedő boltjának vitelére alkalmas személyt nem talált (1766).

7 II. József rendeletére az új kereskedő reverzálist adott: az előírt árukat fogja eladni és sem ő, sem örökösei nem formálnak jogot egynél több kereskedésre. Ezt a jogot eladni, elzálogosítani és örökölni lehetett. A Társulat azonban ellenezte, hogy a kereskedési jogot adósság fejében ruházzák át.

8 A legfontosabb kérdés a működési engedély megadása volt. Ez gyakran okozott vitát a városi önkormányzat és a Társulat között. 1791-ben a tanács, a Társulat kérésére, megtagadta a kereskedési jogot Stantsits Antaltól, „mivel a városban a kereskedők száma már annyira megnövekedett, hogy az utóbbi időben megnőtt a csalások száma a hitelezők kárára. A kereskedők fiait felveszik, Stantsitsot azonban nem". A kérelmező erre egy helybeli kereskedőtől ráruházott boltba állt be.

9 A Társulat nem mindig tett eleget a tanács határozatának. 1792-ben nem vette fel Nekovics Ádámot, akiről pedig a város 1787-ben már pozitív döntést hozott. A tanács „mielőbbi választ" kért a Társulattól. 1795-ben viszont a fentebb említett Stantsits Antal már mint a Társulat képviselője jelentette be a tanácsnak, hogy Hadaun Antal a kereskedőjogát Flits Pálra ruházta át. A tanács az erre vonatkozó reversalist a jegyzőkönyvbe másoltatta be.

1(1 1810-ben Ivanovils István kérte incorporatioj át a kereskedők közé A tanács — 15 napos határidővel -— a Társulatot kérdezte meg, majd az alábbi indokok szerint vette fel: eleget tett inasi és legényi kötelezettségének; az idejét leszolgálta, letöltötte; városi polgár és helybeli származású; a Társulat a felvétele ellen nem tett ellenvetést.

11 1815-ben a Társulat Tulkay János felvételét azért nem javasolta, mert nem szolgált három évig a városban. A tanács ennek ellenére felvette, „mert a felséges parancsolat szerint nem kell helyben szolgálni, hanem elég a három év vándorlás is, ezért a kérés teljesíthetőnek látszik". A tanács elrendelte, hogy a Társulat vegye fel a jelentkezőt.

12 Hasonlóan elutasította a Társulat 1820-ban Kálinger György kérelmét és arra akarta kötelezni, hogy még egy évig legénykedjék valamelyik helybeli kereskedőnél. A tanács ezzel nem értett egyet, mivel a kérelmező helyi születésű, helyben volt inas és nyolc hónapig legény; „ezért a felséges rendelkezéseknek mindenképpen megfelel". így a jogot a tanácstól megkapta, a Társulatra csak a beiktatás maradt.

13 1827-ben Csaby Antaltól tagadta meg a Társulat a felvételt. A tanács szerint „ez nem függ a Társaság kegyességétől". Ezért Debnár Márton főügyész összehívta a kereskedőket és felszólította őket a köteles engedelmességre. A Társulat erre nem sok hajlandóságot mutatott,