Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
A város vezetése - Kézműipar
zésekkel. Egyetlen felmentési okként az orvos által igazolt betegséget, testi gyengeséget fogadták el. 01 A legényeknek a vándorló évek befejeztével beszédet kellett tartamok. Ezt a helytartótanács 1826-ban törölte el. 63 Manufaktúrák, gyárak Ha hinnénk az Einrichtungswerknek, Fehérvárott a szattyán- és karmazsinbőr-gyártásnak volt jövője, mivel víz- és festőnövény rendelkezésre állt, és a törökök is ezt az ipart űzték itt. E helyett — nyilván a juhtartással összefüggésben —i a posztókészítés ért el magasabb fokot. 1737-ben a tatai Eszterházy manufaktúra is Fehérvárra vitte a termékeit nyírásra. A csapók a gyapjúmosást és -szárítást a Palotai kapun kívül, a csordásháznál lévő dombon végezték. Kállómalom azonban nem mindig működött a városban, ilyen időszakokban a posztókészítők a szentgyörgyi kállómalmot látogatták. A fehérvári posztó — éppen a kállózás hiánya miatt — igen durva volt. 153 A bécsi udvar az 1760-as években támogatta városi manufaktúrák létesítését. Borié államtanácsos véleménye szerint a városi ipar fejlesztése az ország gazdagságát növelte volna. Ezen elgondolás jegyében szólította fel 1765-ben a helytartótanács a városokat, hogy aktív tőkéiket manufaktúrákba fektessék, illetve adjanak tájékoztatást, milyen manufaktúrák felállítását látnák lehetségesnek. A leiratot a fehérvári tanács is megkapta, melyre május 2-án válaszolt is: a városban nem lehetséges manufaktúra létrehozása, mivel „sem folyóvíz, sem más szükséges nem áll rendelkezésre". 64 A város elutasító válasza ellenére mégis alakult egy manufaktúra a városban, amelyről külön tanulmányban számoltam be. Itt röviden csak annyit említek meg, hogy Berfl János, a sasvári posztógyár tisztje 1765—1769 között létesített, a helytartótanács segítségével, jobban mondva utasításával, posztómanufaktúrát. Ez azonban nem nyerte meg a 20: fehérvári takácsmester tetszését, akinek befolyása oly nagy volt a város vezetőségére, hogy Berflet — büntetőeljárás megindításával és börtönbe zárással — elűzték a városból. 05 Ezután a posztógyártás a korábbi céhes keretek között folyt tovább. 1771-ben a szűrszabócéh tett panaszt a csapók ellen, mivel azok a szűrposztót — a rajta lévő hibák elleplezésére — fehér földdel kenték be. Ezzel ugyan a kisebb lyukakat betöltötték, de az anyagot vastagították és a fehér föld a posztót tönkretette. A tanács mindezt megtilva elrendelte, hogy a fonalat a szövőszékükön 49 poszonyi sing hosszúra vegyék, a posztóból „kapca szűr" név alatt semmit le ne vágjanak, valamint kállóltatáskor a szűröket ne fehérítsék túl. 06 1786-ban a fehérvári posztógyártó céh a budai harmincadhivatalból kérte, hogy a termékeit bélyeggel (védjeggyel) láthassa el. Erre a kamarai adminisztrációtól meg is jött az engedély. A helytartótanács 1787 januárjában értesítette a városi magistratust, hogy „a posztós céh egy posztógyárat (Tuchfabrik) alapított és a mellékelt védjegyet használja." A tanács „tudomásul szolgál" megjegyzéssel tette levéltárba az ügyet. Annál érdekesebb, hogy 1794-ben, a posztógyárak részére kincstári
