Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. (Székesfehérvár, 1988)
A város vezetése - Kézműipar
Az 1780-as évektől kezdett a tanács figyelni az inasok oktatására. 1782-ben megtiltotta, hogy külső, paraszti munkára fogják, „hanem a mesterségükben tanítsák" őket. 1788-ban közölték a céhbiztosok a mesterekkel, hogy minden 12 éven aluli fiúgyermek, ha ipart akart tanulni, köteles bizonyítványt felmutatni, hogy két évig iskolába járt. Ezt a célt szolgálta a felállított rajziskola és ismétlőiskola is (amelyről a kulturális fejezetben szólok). Az inasok jobb nyilvántartását szolgálta, hogy a tanács 1798-ban összeírta őket.™ A legényekről a tanács először 1737-ben rendelkezett. Megállapította, hogy a mesterek és legények közötti háborúság esetén az érintettek a nemes város bírájához fordulhatnak. Az első ilyen eset nem sokáig váratott magára: 1741-ben a bognár- és kovácsmesterek háborúskodtak a legényeikkel. A tanács a vitát úgy oldotta meg, hogy a negyedévi céhgarasok és büntetéspénzek felét a céhládába tétette, a másik felét vendégeskedésre fordíthatták. A magyar legényeknek megengedték a sarkantyú, a szűcslegényeknek a bárányszűr viselését. „De a legszigorúbb büntetés mellett sem csinálhatnak felkelést (Aufstand), mesterieknél dolgozniok kell, velük békében élni". r,G Igyekezett a tanács biztosítani, hogy a mestereknek legényeik legyenek. Ezért rendelte el 1754-ben, hogy ,,a legények, ha télen a mesterüktől kenyeret kaptak, nyáron is nála kötelesek maradni". Az új legények, ha munkába (akartak állni, a legöregebb mesternél kezdték az érdeklődést, illetve kor szerint haladtak tovább a többi mesternél. így az öreg és tehetetlen mestereknek 1 is jutott legény. 07 Más legényének az elcsalogatásáért 6 forint büntetés járt. És ha egy mester pénzért legényt szerzett, azt a céh nem vehette el tőle. A tanács azt nézte jó szemmel, ha az inasból felszabadult legény ott maradt, akinél felszabadult. 1839-ben egy asztalosmester panaszára a céhbiztos avatkozott be. mert munkából kiállott legényei, ahelyett, hogy a városból eltávoznának, a többi mesternél vállaltak munkát. 58 A sok építkezés miatt különös figyelmet fordított a tanács az ácsés kőműveslegényekre. Már 1755-ben előírta, hogy szombaton is délután 6 óráig dolgozzanak. Ez azonban nem sok sikerrel járt, mert a későbbiek során is gyiakran találkozunk hasonló rendelkezésekkel. 1787-ben a helyzet már odáig fejlődött, hogy a legények — magasabb bérért —< Budára és Pestre mentek dolgozni, ezért a városi malmok és egyéb építkezések nem haladtak. A magistratus a helytartótanácsot kérte, hozzon rendeletet, hogy a budai és pesti mesterek se fizethessenek többet, mint a fehérváriak. 09 A legények vándorlását a városi önkormányzat inkább rendészeti ügynek tekintette. Veszprém tanácsa 1761-ben sokféle rendetlenséget látott abban, hogy a mesterlegények bejelentés nélkül tartózkodtak a városban. Ezért a lakosoknak —i kemény büntetés mellett — a bírónak kellett jelenteniük, ha legény érkezett. r, ° Az 1780-as években a tanács kissé liberálisabban kezelte a vándor^ lási kötelezettséget; könnyebben adott alóla felmentést. 1787-ben pl. egy polgár fia „vándoréveit" a helybeli zsinórkészítőknél töltötte el. 1792-ben viszont, egy ugyancsak polgárfinak, nem engedte el a „peregrinatiot', mert az ellenkezne a céh kiváltságaival és a legfőbb rendelke10* 147
